Megtartanátok a babát ilyen körülmények között?

Tudom, nekem és a páromnak kell döntenünk. Mi is fogunk dönteni, de az elmúlt napokban akkora összevisszaság van a fejemben, hogy szeretnék objektív, kívülálló véleményeket is hallani. :)

Szóval, teherbe estem, pedig még évekig nem terveztük. Védekeztünk, évek óta szedek tablettát rendesen. Két hétig beteg voltam, telenyomtak gyógyszerekkel, s bár azóta egyszer sem szeretkeztünk, úgy tűnik, visszafelé történt a baj, a legutóbbi aktusnál már nem védett rendesen a tabi. De hát ez van, megtörtént.

Az első gondolatom az volt, hogy persze, megtartom, dehogy vetetném el. Csak mióta egyre többet gondolkozom... Leírom a tényeket.

24 éves vagyok, de eléggé "éretlen" 24 éves. Még csak idén kezdtem a mesterszakot az egyetemen, tehát még egy év hátravan belőle + szakmai gyakorlat. Van egy BSc diplomám, de nem tudom, hogy az MSc nélkül mennyit ér.

A barátom 23 éves, szintén egyetemista, ő osztatlan 5 éves képzésben tanul. Tehát még nincs diplomája, és 2 év hátra van neki.

Mindkettőnket még a szülők tartanak el, de nem a szülőknél élünk. Vidékiek vagyunk, de Pestre járunk egyetemre, a család meg vidéken lakik. Az én családom 200 km-re, a barátomé 80 km-re. Még nem élünk együtt a barátommal, mindketten albérleten osztozunk lakótársakkal.

Engem a szüleim nagyon nagylelkűen támogatnak anyagilag. Nem vagyunk gazdagok, közel sem, de minden hónapban adnak nekem annyi pénzt, ami többé-kevésbé fedezi a költségeimet. Dolgozom egyetem mellett részmunkában, ebből havonta 30-40 ezer szokott összejönni - a szüleim ragaszkodnak hozzá, hogy ezt félretegyem, ők adnak nekem pénzt lakbérre, utazásra.

Mivel a fizetésem nagy részét félre tudom rakni évek óta, meg általában ösztöndíjat is kapok, a bankban van 1,1 millió forintom. Ezt tudnám a babára költeni, amíg nem normalizálódik a helyzetünk, szóval nem nulláról vágnánk bele.

A barátom rosszabb anyagi helyzetben van. A szülei kevesebb pénzzel tudják támogatni (de támogatják), és ő alkalmi diákmunkával kb 15-20 ezret keres havonta. Persze ha a baba mellett döntenénk, nyilván keresne rendes munkát, de neki most nincs félretett pénze.

A barátommal 4 éve vagyunk együtt, minden oké, de még soha nem éltünk együtt. A nagy kérdés, hogy a babával hol élnénk. Mint mondtam, a szüleink vidéken élnek, egymástól kb 260 km-re. Mivel teljesen tapasztalatlanok vagyunk (még kistestvér se volt, vagy más baba a rokonságban), nyilván jó lenne a szülői segítség. Viszont szülőkhöz nehezen költöznénk, mindegyik félnél kis panelben laknak, ahol nem igazán lenne hely, meg nem is szeretnénk a nyakukra költözni családostul.

Nem tudom, az egyetemet hogy tudnánk folytatni. Ha a barátom elkezdene dolgozni, valószínűleg fel kéne függesztenie, és akkor csak egy érettségije van. Én könnyebben lennék, csak egy év van hátra, azt egy évnyi kihagyás után szerintem be tudnám fejezni.

Nem tudom, hogy a barátom hogy viselné. 23 éves, elég "szeleburdi", bár a család kérdésben egyetértettünk mindig - a jövőben én is, ő is akart házasságot, gyerekeket. Csak nem most, az egyetemi éveinkben, lakás/biztos munka nélkül... Most csak azt látom rajta, hogy nagyon meg van ijedve (mint én), de persze mondogatja, hogy mellettem áll. Szerintem ő szíve szerint elvetetné, de nekem nem meri mondani.

A szüleink nem mostanra várták az unokákat, de mivel jó velük a kapcsolatunk, biztosan elfogadnák, ha a baba mellett döntenénk, és ahogy tudnának, támogatnának minket. Persze nem várnánk el, hogy mindent ők csináljanak, és pénzben sem rájuk hagyatkoznánk - ahogy mondtam, nekem van némi megtakarított pénzem a bankban.

Minden véleményt szívesen fogadok, érvet, ellenérvet, akármit.

Köszönöm!