Miért zavar ennyire, hogy még nincs babánk és a barátom exe meg terhes?
Már 7 éve együtt vagyunk a férjemmel, ő idősebb nálam (35) én 26 vagyok, de olyanok a munkakörülményei, hogy egyelőre nem akar gyereket. Minden rendben van a kapcsolatunkban, de annyira maximalista, hogy amíg nem lesz 100%-ig minden kész és rendben, addig szerintem fél babát vállalni, de nem bírom meggyőzni, hogy ilyen élethelyzet sose lesz... Vagy legfeljebb 10 év múlva, de addigra én már a kistesón is túl akarok lenni...
Az elmúlt időszakban jegeltem a történetet, gondoltam oké, akkor 2 év haladék, és meglátjuk, de egyébként is "irigyeltem" más kismamáktól a babát. Vagyis nem az bántott, hogy nekik van, több barátnőm is már rég szült, hanem az, hogy nekem nincs, pedig szeretnék már nagyon :(
Erre ma megtudtam, hogy a férjem exe is terhes. Ez azért zavar, mert miattam hagyta ott a férjem, és ezért százszor keresztbe tett nekem/nekünk, plusz volt egy csomó övön aluli húzása, pedig én anno azt se tudtam, hogy létezik. Pl. véletlenül pont a mi utcánkba költöztek és az esküvőjük véletlenül pont az én születésnapomon volt... És most még inkább beindultak a hormonjaim és nagyon idegesít, hogy szinte minden nap látni fogom pocakkal :(
Sokan elég gáznak tartják, amiket csinált velem/velünk, de most meg ha én is teherbe esnék, akkor az is hülyén jönne ki... A legjobb lenne elköltözni messze komolyan :(
Egyszerűen irigy vagy. Ne haragudj, de akkor tartja az esküvőjét, amikor akarja, és oda költözik, ahova akar. Mit foglalkozol vele? Ez sokkal inkább beteges, mint az ő esküvője a szülinapodon. (Ezrek házasodhattak pont ugyanazon a napon.) Mit ártott neked ezzel, nagyon kíváncsi lennék a gondolatmenetedre.
26 évesen kb. mint egy óvodás... Mindenki akkor esik teherbe, amikor akar, és amikor tud.
De nyugodtan költözz el, jogod van hozzá.
Itt két külön problémáról van szó. A férjed megérthetné, hogy nem csak az ő véleménye számít abban a kérdésben, hogy mikor vállaltok gyereket. Mivel ezt nem érti meg, nem tudnám azt mondani, hogy ennyire minden rendben van nálatok....
A másik: ki az az ökör, aki élete nagy napját, az esküvőjét, egy gyűlölt személyhez bármi módon igazítja? Milyen házasság lesz ebből, ha a menyasszony még az esküvő napján is az exének az új barátnőjének a bosszantásával van legjobban elfoglalva?
Le kellene zárni a múltat és a jövővel foglalkozni. Amúgy megértelek, mert engem is minden kismama elszomorított és idegesített, mikor nekem nem volt gyerekem, de már szerettem volna. Mondjuk a férjem exei sose érdekeltek, felőlem lehet annyi gyerekük, amennyit akarnak.
Konkrétan próbálta megkeseríteni az életünket, szerintem ezek a dolgok téged is zavartak volna. Én nem tudtam, hogy a kedvesemnek van barátnője, amikor megismerkedtünk, nem is történt semmi, aztán bevallotta, hogy mi van, én pedig megkértem rá, hogy akkor szakítson. Ugyanis a csaj álladóan terrorizálta, már rég szakítani akart vele, csak öngyilkossággal fenyegetőzött és hasonlók. Te örülnél, ha a férjed exe odaköltözne pár házzal mellétek, ilyen előélettel? Fenyegető e-maileket írt nekem, telefonon zaklatott és hasonlók, pedig én nem is tudtam ki ő, míg nem jelentkezett! Csak gondoltam ezek nem tartoznak a témához, ezért emeltem ki a költözés és az esküvő dátumát.
És igen, tényleg zavar belül, hogy ilyen magatartás mellett neki előbb lesz babája, mint nekem.
Kedves második! Köszönöm a véleményedet.
Igazából szerintem nem tudja, hogy ez ennyire zavar, mert sajnos sok nőhöz hasonlóan én is inkább tűrök és halogatok. Beszéltünk már róla sokat, és biztos vagyok benne, ha választás elé állítanám, akkor persze a babát választaná, mint hogy különváljunk. De eszembe se jutott, hogy ilyen választás elé állítsam... Sajnos tényleg olyan az életünk, hogy MINDIG közbejött valami: munka, haláleset, költözés, betegség stb. és folyton jegeltük a témát.
Tudom, hogy a férjem mindennél jobban szeret engem és leendő gyermekünket is, de míg én azt is tudom, hogy bárhogy alakul, megoldjuk, ő mindenképpen 100%-ra menne. Pedig szerintem ebben nem lehet, sajnos minden kiszámíthatatlan :( De tudom, hogy érik köztünk egy újabb beszélgetés ez ügyben...
Akkor tényleg beszélj vele nagyon világosan. Mondd el, hogy te gyereket akarsz, és gondolkozzon rajta. Ha nem most, akkor tűzzön ki egy időpontot mondjuk két éven belül, amikor már elképzelhetőnek tartja. Tényleg nem szabad a tökéletességre törekedni. Legyen lakás (önálló, ha lehet), meg legyen munka, meg egészség - ezek fontosak, a többi mind kialakul. Nem kell se frissen felújított konyha vagy fürdőszoba, se új autó, se semmi ilyesmi annak a gyereknek, csak szerető család, kiegyensúlyozott, biztonságos környezet.
Drukkolok, legyél határozott, és időzíts jól!
" Te örülnél, ha a férjed exe odaköltözne pár házzal mellétek, ilyen előélettel? "
Az én férjem baráti viszonyban van az exével, ahogy én is az enyémmel
Szerinted a pasid exét elvette volna az új pasija, ha még akarna valamit a férjedtől? Nem. Beleegyezett volna az új pasi, hogy mellétek költözzenek, ha fennállna az esély arra, hogy bármi is legyen még köztük? Nem.
Semmi másról nincs szó, mint hogy kivetíted rá a problémáitokat, mert egyszerűbb mindenért őt okolni, mint megoldani a saját férjeddel a gyerekkérdést.
Köszönöm ismét! Jövő héten megyünk nyaralni, azt hiszem ez lesz a legjobb alkalom rá, hogy újra beszéljünk erről :)
Utolsó! A kedves férj külföldről jött, nem lepne meg, ha fogalma se lenne arról, hogy ők 8 éve együtt voltak. De arról biztos nem tud, higy miket művelt velem/velünk. Alaphangon engem sem érdekelne, de itt túl sok a "véletlen" és szerintem ez minden normális embert zavar.
Én is beszélőviszonyban vagyok az exeimmel és nem zavar, ha az én kedvesem beszel a korábbi barátnőivel vagy akár nőkkel, de te meg sem próbálod elképzelni, ami velünk történt. De is nem is kapcsolódik a témához, szóval. ..
Különben meg egy szóval sem említettem h féltékeny vagyok, ez a csaj nem normális a világért sem cserélnék vele. Csupán tudván, hogy várandós, felszínre tört néhány esemény és gondolat
Én csak azt tudom tanácsolni Neked, hogy beszélgess a férjeddel. A baba dolgot ne tartsd magadban. Ha most nem is rávehető, ha időnként megemlíted neki. Felhozod egy egy olyan pillanatban, hogy de jó lenne ha lenne. Most milyen kis huncut lenne, vagy ott szuszogna a füledbe. Vagy figyelne rád az a két szép szempár. Idő után biztosan mélyen elgondolkodna és döntene. A párom ugyanezt csinálta velem. :D Persze nem tudatosan. Aztán most babát várok. Sose voltam ellene a babának én is a biztonságra a 100%-ra szerettem volna törekedni, de beláttam, hogy a babának az alap szükségleteken kívül tényleg csak a szeretetre van szüksége. Az pedig úgy gondolom meg van nálatok.
A ex babát vár: tudom, hogy lelkileg rosszul érint a dolog, mert biztos még valahol benned van, hogy anno csak később közölte ezt veled a párod. De a múltat meg kell tanulni elengedni, máskülönben nem fogsz tudni sose előre lépni. Lehetsz egy picit irigy másokra, de magadban. Valahol még természetes ez egy szinten, de te egy picit tényleg túlzásba viszed. Ha a párod szeretne még valamit attól a nőtől, már megtette volna... De nem akar. Érted, magatokért dolgozik. :) Inkább olyan dolgok jussanak az eszedbe, amitől büszkének érezheted magad. Ülj le és írj egy listát. És addig meg se állj még legalább 7x több jó dolgot nem tudsz felhozni vele szemben. Meglátod, igazán nincs miért már foglalkozz vele. Ha az a nő régen tényleg ilyen volt veled. Ezerszer szarabbul esik neki, ha te le se sz.rod. Hogy nem foglalkozol vele, az neki jobban fáj. Jobban fáj neki az, ha titeket boldognak lát. És egyébként is te éld a te életed, ez a legfontosabb. Békességben, szeretetben, harmóniában. :)
Én ajánlom neked, hogy ez a rossz érzésed elmúljon... hogy ha látsz babakocsiban babát, vagy a környezetedben picurkát aki nem rég született. Nyugodtan menj oda és őszintén mondd el, hogy szeretnéd megnézni a babát, szabad-e. És mosolyogj. :) Sokat fog segíteni ha látod a szép ki arcukat, boldogság fog elönteni. Nem pedig ez a rossz érzés majd meglátod. Amikor már mi is próbálkoztunk a babával, de aztán csak nem akart összejönni és már nagyon szomorkodtam, hogy olyanoknak van, hogy talán meg sem érdemelnék.. (khm, bocsánat). Akkor kezdtem el ezt csinálni én is. És minden bajom elmúlt egy csapásra, csak arra tudtam gondolni, hogy nekünk is lesz és úgy fogom imádni majd. Lehet még várni kell rá kicsit, de megéri a várakozás. ;)
Köszönöm, tündér vagy :) Féltékeny becs szóra nem vagyok, csak az évek alatt szépen megutáltatta magát a kisasszony és most már én is csak rosszat tudnék neki kívánni ezek után. .. de végül is mindenki megkapja a maga büntetését :)
Most már amúgy lehiggadtam :D igazából jó sok előnye van annak is, hogy ketten vagyunk és tényleg élvezem így az életet. Csak már egyre nagyobb az igényem a családra azt hiszem, de tudok várni. Annál édesebb lesz a vége. Még egyszer köszi nektek, nagyon jókat írtatok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!