Igaz az a legenda, hogy ha valaki babát vár, sokkal érzékenyebb, hisztisebb? Pl. Hamarabb elsírja magát?

Hisztisebb nem lettem, de pl sírásra fizikai értelemben hajlamosabb vagyok.

Régen még olyankor sem voltam fizikailag képes sírni, amikor jó stresszelvezető lett volna.

Most sem sírok, nem vált szokásommá, de érezhetően jobban megérintenek a tragikus történetek - mintha empatikusabbá váltam volna.

Pedig kifejezetten messze vagyok az ősanyag típustól - a magzattal sem érzem semmilyen kapcsolatot, sőt, valószínűleg a szülés utánig nem is fogok.

Ezért is gondolom, hogy hormonális.

Ebből egy nagyon ciki sztori a közelmúltból:

Régebben a stressz dühöt váltott ki belőlem. Pár hete letotl valamiért a főnököm. Nem mertem válaszolni, emrt éreztem, hogy elcsuklana a hangom. Komoly vitapartner lettem volna elcsukló, hüppögő hanggal...

Utána kimentem, leültem a helyemre és nagyon kellett koncentrálni, hogy a visszafojtott feszültségtől, dühtől ne kezdjenek el potyogni a könnyeim.

Ilyen utoljára kamaszkoromban történt velem - gondolom akkor is bennem volt a hormonadag.

De tényleges sírásra nem került még sor, csak érzem, hogy most már fizikailag képes lennék rá. Hülye ösztrogén.

Ez teljesen egyénfüggő, mint ahogyan minden más terhestünet, attól függően hogy kire mennyire hatnak a hormonok.

Elég nagy butaság azt mondani, hogy nem igaz, mert x meg y nem volt érzékenyebb.

Mert akkor én meg mondhatnám, hogy a terhességi hányinger meg émelygés csak legenda, mert nekem nem volt.

Nagyanyáink közül is voltak érzékenyebbek, ezért is nevezik ősidők óta másállapotnak a terhességet. Csak a hormonális magyarázatot nem ismerték.

"Hivatalosan" 4 ilyen időszak van a terhesség alatt:

2 enyhébb: 4-12. hét között, illetve a 24. hét környékén

2 erősebb: szülés előtt, szülés után

Nálam az első nem jött ki. Most 25 hetes vagyok. Hisztis nem vagyok, de nagyon könnyen elérzékenyülök filmjeleneteken, vagy ha a kisbabámról beszélek. És előfordult hogy a férjemmel nem egyezett a véleményünk,nem veszekedtünk, csak eltérő véleménnyel voltunk valamiről, és elsírtam magamat.

Van aki pedig hiperérzékeny ezekre a hormonokra, jobban meg is viseli a terhesség.

Az érzékenység nálam is jellemző volt,leginkább az első trimeszterben,de azután is megmaradt,pontosan olyan formában ahogy az előttem szóló válaszoló írta,ha a párom rossz hangsúllyal szólt hozzám,vagy eltérő volt sírtam,ha a munkahelyemen igazságtalannak éreztem a cseszeg~tést,sírtam.

Ha az Édes Kisfiam c.számot hallgattam Cserhátitól,sírtam.Ha édes kisbabás képeket néztem altatódal kíséretében és belegondoltam,hogy én is nem sokára a kezemben tarthatom a kisfiamat sírtam,na és szülés után,ami nagyon érdekes volt...Borzalmasan elkezdtek tombolni a hormonjaim,talán megkockáztatom,jobban,mint a terhességem alatt.3 napon keresztül,ha csak nem jól néztek Zalánra sírtam és dühkitörésem volt.A düh kitörés csak a szülés után volt 3 napig.Hát ez az én tapasztalatom,dehát mindenki más és másként éli meg a dolgot!