Volt olyan köztetek akiknek a férje hallani nem akart 3. babáról, de aztán idővel meggondolta magát?
Szia.Igen,az én férjem így indított.A nagy 5,a második gyerek 2 és fél éves elmúlt,amikor megkérdeztem tőle,mit szólna,ha 3 gyerekünk lenne?! Nem vágta rá azonnal,hogy szóba se jöhet,merengett csak.Aztán csak faggattam,hogy most akkor mi van,mit érez,legalább mondjon valamit.Annyit felelt,nem a gyerek ellen van,hanem a rendszertől és a jövőtől fél,és félti Őket, a meglévő kettőt is. Annyit feleltem,eddig is megoldottunk mindent,spórolgatunk,van házunk,nincs hitelünk rajta,szépen élünk,én a szívemre és a vágyaimra hallgatok,de ha Ő nem,azt elfogadom,és nem nyösztetem. Teltek az évek,legbelül nagyon vágytam a babánkra,és láttam,hogy ő sem zárta le teljesen a dolgokat ezzel kapcsolatban.4 éves lett a második,amikor egyik este közölte,adjunk magunknak még 1 év várakozási időt,ha nem omlik össze az ország és nem merülünk teljes szegénységbe,akkor jövőre belevághatunk,ha még én is akarom! (perszeeee,hogy akartam!! :D ) Elröppent az 1 év,kormányváltás..minden egyéb...bízva a szebb jövőben,belevágtunk,és megszületett a 3. Drágaságunk.
Nem bántuk meg,azóta 2,5 éves nagyfiú,gyönyörű,okos,elolvadunk Tőle,Tőlük...
Anyagilag nem megterhelő,sokkal több a kedvezmény ,így többet tudunk félretenni nekik is,és a családi kasszába is több marad.Okosan kell csinálni,és jut is marad is! ;)A házasságunk?? Nem hogy megsínylette,még jobb,bár nem mondom hogy nem vesz el az energiánkból már 3 gyerek,de csak erősít bennünket,és boldogabbak vagyunk mint valaha.
Most újabb dilemma!!! Jöjjön-e a 4. gyerek?? :D
Köszi, hogy írtál!
Nálunk 3 éves a nagy, másfél a kicsi. A férjem hallani nem akar harmadikról. Érvei:
- mindig csak két gyereket akartam
- hogyan fogjuk bírni pénzzel, energiával
- hogyan indítunk el 3 gyereket az életben, kettővel is nehéz lesz
Nem igazán tudom meggyőzni semmivel. Persze én sem holnap akarok szülni, hanem 2-3 év múlva, sajnos a korom miatt többet nem várhatok, jövőre töltöm a 35-öt. A férjem azt mondja, hogy majd meglátjuk,de tudom, hogy csak azért mondja hogy "kopjak már le" róla és a témáról.
De nekem ez borzasztóan fáj, olyan vágy van bennem a harmadik gyermek után, egyszerűen nem érzem így teljesnek sem magam sem a családot.
Nem élünk nagylábon, de nem vagyunk eladósodva, nincs hitelünk, amire kell jut. Több fórumon olvastam, hogy máshol is meggondolta magát az apuka, de az enyém nagyon úgy tűnik nem fogja:(
Azt megkérdezhetem, hogy az évek alatt Te soha nem noszogattad a férjedet ezzel a témával? Csak belül őrlődtél?
Nálunk az a baj, hogy ha pár napig, hétig el is nyomom magamban a dolgot, újra és újra felszínre tör és akkor egyszerűen nem tudok az érzéseimnek megálljt parancsolni: elkezdek sírni, vagy egyszerűen rossz a kedvem és a férjem persze ezt észreveszi.
Első vagyok...igazából nem zaklattam ,max. ha már nagyon kész voltam,akkor elbújtam és bőgtem,volt rá példa ,hogy rajta kapott,kérdezte mi a baj,mondtam semmi,hagyjon békén majd elmúlik.Aztán jöttek sorra a babák a rokonságba,ha belegondolok a keresztfiunk születése után volt,hogy közölte az 1 éves türelmi időt. :D Ő lehetett ami megadhatta a kezdő lökést Neki. Volt olyanra is példa,hogy ugyan úgy megvettem a Kismama magazin friss számát,meglátta,és mondogatta,minek nekem már ez az újság?! Ilyenkor mindig rosszul estek a szavai,és biztos voltam benne,hogy tényleg megingathatatlan a férjem,aztán jött valami kis csoda a lelkébe,és most itt szaladozik a kis 3. ;)
Amit érzel..azt a bizonyos vágyat,és hiányérzetet,na ugyan így voltam én is,bárkinek mondtam kinevetett,meg csak csupa hiszti vagyok,örüljek a már meglévő kettőnek..stb. stb. :/ Nem értették..nem is fogják.Úgy mint most a 4. baba utáni vágyat. Furcsa,mert most sokkal érdeklődőbb a férjem,sokat beszélgetünk erről,osztunk,szorzunk....aztán majd meglátjuk mit hoz a jövő.Bár tegnap elszólta magát,mert a tesómék is babát várnak,összekészítettem a sok babaruhát,kérdezte kinek adom a cuccokat,mondtam hogy a tesómnak,erre a férjem, : jól van adjad,nekünk nem kell EGYENLŐRE!! :D A szemébe sem mertem nézni,csak kioldalaztam a konyhába,és rém örült a fejem,ennek az egy kis szónak.Egyenlőre.Vagyis van remény!! ;)
Ne add fel,beszélgessetek,de ne gyötörd nagyon. Remélem megenyhül.És üzenem Neki,a körülményeitek a leírtak alapján nagyon is megfelelőek...az hogy mit hoz a jő,SENKI SEM TUDJA ELŐRE,ha így fogjuk fel,akkor egy gyerek se szülessen! Persze ész érvek alapján dönt az ember,ha a küszöböt zabálnánk,nem lenne 3 nekünk sem.De úgy gondoltuk,belefér.És láss csodát nem pusztulunk éhen.Sőt.Annyit félre pakolgatunk nekik külön-külön,hogy kifusson majd pár dolgot,ha elkezdik az igazi életet.
Köszi, hogy írtál:)Olyan jó valakivel beszélgetni erről...
Hát nekem is mond a férjem néha-néha félreérthető dolgokat, ami miatt bizakodom, hátha meggondolja magát, de aztán kategorikusan kijelenti, hogy nem és kész.
Pl. tegnap mondta, hogy ha egyneműek lennének a meglévő gyerekinek, akkor biztos bevállalt volna egy harmadikat. De így,hogy fiú is van meg lány is, így nem, felesleges, megvan minden amit akart. Kérdem én: akkor ő nem önző? Ezek szerint ő is csak a vágyai beteljesülésére hajt, neki megvan a vágya, köszi szépen. De mi van velem? Ha egynemű gyerekeink lennének akkor nem számítana a pénz, az energia, a jövőnk, meg az hogy ő mindig is két gyereket akart?
Meg a múltkor néztünk egy családi házat, jó nagy volt 6 szobás (most lakásban élünk), mondom, nem kell, felesleges ilyen hatalmas ház. Erre mondja, hogy legalább elfér majd a harmadik gyerek. Ilyenkor vigyorgok mint a vadalma és bizakodom, de mikor kérdezem tőle, hogy ezt mégis miért mondta, akkor azt mondja, hogy csak hülyéskedett:(( Nem értem miért játszik az érzéseimmel!
Azt mondja, ha lenne imádná, nem arról lenne szó, de értsem meg, hogy tudatosan ő nem tervez harmadikat sem most sem később. Esküszöm már odáig jutottam, hogy teherbe ejtetem magam vele...(nem védekezünk csak megszakítással, mensi után meg mensi előtt meg egyáltalán nem védekezünk). Ha mahinálok a napokkal akkor tudnám úgy variálni, hogy azt higyje mindjárt megjön, de közben meg nem .... Mit csinálna akkor? Tudom aljasság, nem vinne rá úgysem a lélek, de borzasztó ez az érzés amiben most vagyok.
Persze ne értsd félre, imádom a meglévő gyermekeimet, ők a mindeneim, de érzem, hogy van még egy kis lélek (egy kislány) aki hozzánk el akarj jönni.
Még mindig ,,én,, vagyok! :D
Mi ugyan így védekezünk ahogy Ti!!! Pár hónapja eltolja a napokat a férjem,és már p.é. előtt vagyunk 4-5 nappal,ezt tudja is,még sem szakítja meg a dolgot.Szórakozik...akarattal egyenlőre nem akar ugye,ezt hajtja,majd meglátjuk,közbe meg ,,szórakozik,, hátha ,,véletlen,, sikerül.Hihetetlen..néha már haragszom rá,mert gyerekes amit csinál.Minden hónapunk arról szól,hogy vajon megjön-e a havim?! Én ezt nem szeretem,nem bírom,ez nem normális dolog.A múlt hónapban késett 1 hetet,,hajnalban mindig izgatottan és nem idegesen(nem mind1)kérdezgetett mielőtt elment melóba,hogy na megjött már? Aztán amikor egyszer csak megjött,csupa csalódott volt.Olyankor kellene jól elszidnom,hogy miért játsszuk akkor ezt a színészkedést.Ha igazán akarja Ő is a 4. babát,akkor elmegyek dokihoz,megvizsgáltatom magam,hogy rendbe vagyok-e,és akkor csapjunk bele. De ez a szórakozása ez totál kikészít.És akkor még a nők a ,,gyengék,,. :/
Hát az én férjem azért ennél keményebb dió... Nálatok nem kérdés a 4. gyerek szerintem:)
A múltkor megvicceltem a férjem és azt mondtam neki, hogy terhes vagyok, kíváncsi voltam a reakciójára. Hát nem volt boldog:( Aztán mondtam neki, ne idegeskedj mert megjött és láttam rajta azt a hatalmas megkönnyebülést. De nyilván ő férfi és lehet majd csak később fogná fel és örülne neki. Nem tudom. Mert amúgy iszonyú gyerekmániás és gyerekcentrikus, nagyon jó apa.
Szerinted mit csináljak? Jegeljem a témát 1-2 évig? Vagy avatkozzam bele és "próbáljak meg" terhes lenni... Nem tudom!
Ne,ne csapd be,az nem lenne korrekt vele szemben. :/ Jegeld a témát...aztán hátha megenyhül.Ha 1-2 év után még mindig ellene van,akkor ne erőltesd sztem,mert sajnos sok olyat hallani,hogy azért válnak el a párok,mert olyas valamibe hajszolja bele egyik a másikat,hogy ezeket bizony már nem bírja ki a kapcsolatuk..házasságuk.Szorítok nagyon,hogy teljesüljön a vágyad,és belássa a férjed,hogy igenis megvalósítható,okosan,szorgalmas munkával fel lehet nevelni több gyereket is,csak észen kell lennünk.Ez a véleményem.
Az első gyerkőc lány, a második és harmadik fiú. Hiányzik egy kislány a repertoárból!! ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!