Teherbeestél, de párod nem akart a gyereket. Hogyan döntöttél? Akikkel már megtörtént.

Eredetileg akartun kistesót, úgy volt jön, jön, örülünk neki. Mikor kiderült "sokkot" kapott, és úgy viselkedett mint akivel óriási tragédia történt, és elkezdett problémázni egy csomó dolgon, de persze megtartjuk (mert sajna volt már vetélés több is), de most fel kell neki dolgozni, meg nem kész az apaságra...bla...bla...bla....

aztán sajnos ezt a babát is elveszítettük. azóta bánt, és a fejéhez is vágtam, hogy itt van amit akart, örülhet.

Én épp benne vagyok a lecsóban.

Hasonló az eset az előttem szólóéhoz, de itt első gyerek.

Akarta is meg nem is. vagyis inkább akarta, de az időzítés nem a legjobb most mert anyagilag nem állunk a toppon. egyetlen szabadrúgásból gólt lőtt. Tegnap mondtam el neki. Kiakadt. azóta nem beszéltünk. (Egyébként külföldön van, szóval ez mind telefonon keresztül) :/ teljesen kivagyok...

Sem előtte, sem utána nem történt ilyesmi velem, de mikor a párommal megismerkedtem, kb a harmadik együttlétből véletlenül összejött.. :( Fiatalok is voltunk,nem volt semmink, még kapcsolatunk sem, igazából még ismerkedési szakaszban tartottunk. Ő akkor rám bízta a döntést,de nem akart, vagy nem így akart gyereket. És én sem akartam ráerőszakolni magam valakire,akivel nem biztos még a kapcsolatunk. Bár sokat évődtem emiatt, hogy hogyan tudnám egymagam a semmiből felnevelni,végül nem tartottam meg. Borzalmas döntéshelyzet ahol az ösztönök és a józan ész harcol és bárhogy döntesz, egész életedben viseled a következményeit.

Azóta eltelt 6 év, megéltünk sok mindent, együtt maradtunk és tavaly megszületett első gyermekünk :)

De sosem felejtem el hogy lenne egy nagytestvére..

Én csak nagyon kivételes esetben tartom indokoltnak az abortuszt. Például ha a baba egy nemi erőszak következménye vagy ha már a pocakban kiderül, hogy a baba beteg.(esetleg még ha az anya sorsa is kérdéses lakhatás és anyagiak tekintetében)

Minden más esetben megoldható.

Ezeken kívül nem igazán tudok olyan esetet amikor indokolt.

Nagyon sajnálom, hogy keresztül kellett mennetek. Szomorú...

És ezek a férfiak(?) gyáva férgek!!!!!

Sajnos még én sem tudom mi lesz a baba sorsa. De ha a párom nem áll ki mellettem ebben a helyzetben akkor biztos hogy többé rá sem tudnék nézni...

Kedves utolsó! Előtted meg le a kalappal, hogy még mindig vele vagy. Én nem lennék...