Mit csináljak, ha engem terhes nők vesznek körül és mindig áradoznak a terhességükről és pontosan tudják, hogy én meg amiatt vagyok rosszkedvű, h nekünk nem jött össze?!

Szerintem nyugodtan kérheted h ne beszéljenek ennyit róla. Megmondod h velük együtt örülsz de kicsit fájó pont. Nincs ezzel semmi baj. Ha jó barátok megértik. Ne érezd magad rosszul.

Am meg fel a fejjel ne szomorkodj hidd el nálad is lesz ilyen. :) És akkor az örömtől majd kicsattanhatsz te is :)

Hajaj, mintha csak magamról olvasnék. A vetélésem óta mindenki teherbe esik körülöttem, ősrégi ismerősökkel találkozom, látom, hogy kerekedik már a poci. Mindenki teherbe esik, vagy szül stb. Lehet, hogy kifejezetten ki vagyok élezve erre a témára, ezért is tűnik fel nagyon, de iszonyatosan rossz érzés, pedig senki sem tehet arról, ami velem/velünk történt. Mindenki boldog kismama, még az is, akiről mindig is tudtam, hogy nem nagyon akar(t) babát. Sajnos sokszor torkollik az örömöm óriási sírásba, mert hiába örülök nagyon a másik boldogságának és szép pocakjának, belém hasít, hogy én is babát vártam, mégsem élhetem már át ugyanezt. A válaszokat keresem még mindig, de nincsenek. Semmi mást nem tudsz tenni, csak kicsit zárni és csak magaddal foglalkozni. Én most ezt teszem. Nem hanyagolok el senkit, illetve igyekszem nem elhanyagolni senkit, de nem is nyitok úgy, ahogy eddig tettem. Próbálom inkább azok társaságát keresni, akik ilyen szempontból nincsenek rám hatással. Megbélyegezhet bárki, hogy önző vagyok, de ez van. Sokakat nem érdekelt a vetélésem ténye, meg aki át sem éli, annak hiába is magyaráznám, hogy "bocs, nekem szar, ne beszélj róla!" Én tehát most abban a fázisban vagyok, hogy csak és kizárólag én és a férjem számítunk, meg az, hogy újra lehessen egy babánk, akit végre problémamentesen ki tudok hordani.

Abszolút megértelek, fel a fejjel!!!!!

Szia!

Nekem is hasonlón rossz érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Sokan tudják, hogy anyagiak, és a munka miatt nem lehetett babánk, mégsem voltak rám tekintettel.

Barátnőmnek elsőre összejött a babája, majd 11 hetesen elvesztette. Teljesen össze volt törve. És tudod, volt akinek babája volt, és bénának, csököttnek nevezte a barátnőmet, amiért első alkalommal nem esett teherbe.

Hát majdnem felpofoztam, csak azért nem tettem, mert ott volt a babája is.

Hogy mondhat valaki ilyet, aki nem rég szült egy olyan nőnek, aki akkor vesztette el a babáját?

Nem, az emberek abszólut nincsenek tekintettel egymásra. Ezért nem is mondjuk el senkinek, hogy próbálkozunk, sajnos több hónapja eredménytelenül.

Kedves Kérdező! Nagyon megértem minden szavadat. Az én baráti társaságomban négyen jelentették be a terhességüket. Ketten akkor, amikor még én is babás voltam, együtt örültünk, de mindegyik csajszi úgymond rajtam lógott, hogy milyen lesz ez a vizsgálat, mit kell csinálni ekkor, meg akkor stb. Aztán a vetélésem után mintha már nem is léteznék, pedig ugyanolyan szívesen segítenék bárkinek, még ismeretleneknek is (azért is vagyok itt :)), de egészen egyszerűen kiestem a pikszisből, már nem vagyok kismama, mit tudhatok én ezekről a dolgokról. Nem elég tehát a szomorúságom, még tényleg éreztetik is velem, hogy haszontalanná váltam. Azóta még két lány jelentette be, egyikük terhessége viszonylag idős, vagyis talán a fogantatás időpontja is megegyezik a mi babánk fogantatásával. Ez duplán fájó számomra, hiszen én is már a 14. hetet tölteném, ahogy ő. És közben meg semmi sem történik bennem, vagyis bízom benne, hogy talán most már mégis, de gyermekem már/még nincsen sajnos. Az emberek a saját kis világukban élnek, ha segítség kell, szinte elvárják, amint kevesebbet tudsz nyújtani annál, mint amit elvárnak, már félember vagy és nem restek érzékeltetni sem veled.

Ezért kell most csak magunkra koncentrálni és nem elvonni magunktól az értékes energiákat csak azért, hogy mások kifordult viselkedéséhez még asszisztáljunk is.

Szívből kívánom, hogy mielőbb átéld Te is a terhességet és megszülessen végre a legnagyobb vágyatok!!!!!