Testvérrivalizálás gyermekügyben?

Nővérem a 30-as évei végén jár. Nem jön össze náluk a baba, orvosilag minden rendben mindkettőjüknél. Az egész család erre a témára koncentrál. Mit egyen tesóm, mit ne tegyen. Sajnálom szegényt, mert látom, sok ez neki. Igyekszem támogatni. Nálunk is szóba került a gyermekvállalás. Valahogy úgy érzem, míg nővérem nem terhes, nekem sem illik. Tudom, ez így hülyeség. Mégis. Mikor édesanyámnak említettem, hogy lassan, valószínű, idén mi is belvágunk a témába. Annyit mondott: De nem most, remélem. Vagy valami hasonlót. Testvérem, mikor gyermekvállalásról beszél meg sem hallja, hogy mi is tervezzük a dolgot lassan. Olyan furán, mellőzve érzem magam. Persze a dolog magánügy, nem kell közkinccsé tenni, kérdezősködni, kíváncsiskodni, vagy drukkolni. De mégis, mintha úgy érezném, azt szeretnék, ha először nővéremnél sikerülne be a baba. Én is szeretném, hogy végre boldog legyen, de azért nekem nem kell várni. Ugye? Külön árnyalja a dolgot, hogy külföldön élünk mind, nővérem nem beszéli jól a nyelvet. Nekem kellen informálódnom, hogy megy itt a terhesgondozás, milyen a támogatási rendszer. Mivel engem is érdekel a dolog, temészetesen utánajárok, ám valahogy úgy érzem, az én feladatom ebben segíteni nekik. Lehet, kissé zavaros a leírás, de én magam is össze vagyok zavarodva. Ugye nem baj, ha először esetleg én leszek terhes, nem ő? Mit fog szólni hozzá a családom?