Milyen érzés volt benned amikor vágytál az anyaságra?
Hát igen, nem én leszek a legfontosabb. Nem vagyok önző típus, de félek pl. attól is hogy nem lesz sosem időm magamra. Gondolok itt havonta-2havonta fodrászra, vagy csak éppen arra hogy hajat mossak vagy leszedjem a szőrt magamról. :) Sajnos sok esetben azt láttam, hogy a kismamák elhagyják magukat és emiatt a férjük nem kívánja meg őket... lesarkítva persze.
Attól tartok hogy ezek a félelmek miatt, nem fogom felismerni azt a pontot amikor eljött az idő... :)
én is nagyon szeretnék már babát és tudom,hogy eljött az idő! Onnan tudom,hogy hiába gondolok arra,hogy most még "jó bőrben vagyok" ,ezt az alakomat el sem tudom képzelni,hogy elveszítem,csíkos leszek és löttyedt ,annak ellenére,hogy teszek ellene,mégis egy vetélés után sem gondoltam meg magam,pedig meghátrálhatnék,csak 24 vagyok,de azóta is minden egyes nap arra gondolok,hogy mikor lehetek már végre anya! Nem érdekel ennél jobban sem az alakom,sem a munkám és az idő sem,amit magamra fordíthatnék!(azért annyi időm csak lesz,hogy rendbe szedjem magam)
Kicsit tartok attól,hogy mennyi türelmem lesz és mennyi energiám,de képes leszek mindenre a gyerekemért,hiszen Ő majd egyedül rám és az apjára számíthat majd! A párom is jó apa lesz,már most,hogy még csak próbálkozunk a bébivel mondja,hogy majd viszi a cirkuszba,biciklizni,focizni fog vele,vagy babaházat csinál majd neki :) Ha betartja és tényleg ennyit fog vele foglalkozni,akkor ez már egy jó pont,persze nem csak ez jelenti a jó szülőséget!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!