Szeretnék babát, de amikor oda kerül a sor, akkor meg meghátrálok és félék?

25 vagyok és már régóta szóban van a baba a párommal, hogy ideje lenne összehozni. Mindketten dolgozunk nekem már 1 éve folyamatos munkaviszonyom van egy olyan munkahelyen, ahonnan elmehetnék gyesre és majd később vissza is vennénk. Ő már 39 (elvált, 5 éve vagyunk együtt) és már szeretné a babát és én is, de valahogy mindig kifogást keresünk, hogy várjuk még és ez az anyagiakra vonatkozik. Átlagosan élünk, minden fizetve van időben (albérlet, reszi), eszünk-iszunk, eljárunk vásárolni és néha kikapcsolódni. Viszont félre rakott pénzünk nincs. Amit keresünk abból jól megélünk 1 hónapban. Mivel párom elvált így a házban a volt felesége maradt a gyerekkel természetesen, és mi meg albérletben lakunk. Igazából mindig azt mondom, hogy ha lesz saját ház, jöhet a baba. Egyszerűen félek így bevállalni, pedig az hogy saját házunk legyen...hát....nem sok az esély, főleg hogy hitelbe nem akarunk belemászni. Mindig úgy terveztem, hogy tudatosan készülünk a babára, de amikor párom mondja hogy nem "száll ki", olyankor megrémülök és mondom neki hogy meg ne próbáld, ehhez az én beleegyezésem kell stb.... A szívem mélyén nagyon vágyom a babára a család is örülne, de az eszem meg nem enged a szívemnek és az érzéseimnek. A múltkor azt mondtam a páromnak hogy igazából úgy vagyok vele hogy majd csak akkor lesz gyerekünk ha majd úgymond becsúszik, mert egyébként 5 éve megszakítással és naptármódszerrel szoktunk csinálni, de mivel nagyon óvatosak vagyunk erre nem hiszem hogy van esély. Erre ő meg azt mondta na akkor majd tesz róla hogy "véletlenül" terhes legyek :) erre én: na ezt ne, ne próbálj meg nem "kiszállni". 1 hete minden reggel hányingerem volt és titkon örültem hogy na most lehet hogy terhes vagyok, de viszont amikor megjött akkor meg megkönnyebbültem. Szakszóval élve 'ambivalensek' az érzéseim. Egyszerűen nem látom a jövőben hogy mikor lesz már végre gyerekünk. Ha megkérdezik mikor lesz már baba, mindig azt mondjuk majd ha lesz saját házunk... Volt már valaki így? (bocs ha hosszú lett)