Rajtam kívül van még aki fél vállalni a második gyermeket?

Én nem féltem, de azért írok, hogy bátorítsalak:) Másfél év van a gyerkőcök között, segítségem nulla, azaz NULLA, szülés után férjem volt itthon 4 napig és ennyi. Nem mondom azt, hogy nincsenek kemény, kiborító napok, de fele sem olyan nehéz mint ahogy sokan riogattak. Sőt még most beíratkozta suliba is + töröm a fejem a 3. gyerkőcön, de azt egy kicsi már én is félek bevállalni...

Hát a lányod lesz 4 éves mire megszületik a tesó, már ovis, lehet vele értelmesen beszélni, akár segíteni is tud, szerintem nem lesz semmi gond.

Takarítás, mosás, főzés, vasalás, mindent megcsinálok bár az igényekből azért lejjebb kellett jócskán adnom (nincs csili-vili tisztaság, csak gyorsan összeüthető kajákra van időm és mostmár csak a fontos dolgokat vasalom, régen azért még az alsógatyát is vasaltam, hát most nem:)

Mi is most tervezzük a kistesót, következő ciklusban. Eleinte én is féltem, hogy hogyan fogom megoldani, segítségem semmi, nagyon messze lakunk a családtól (300 km), de most hogy közeleg a kitűzött időpont már nagyon várom. Várom, hogy újra átélhessem az egészet, a terhesség csodáját, a szoptatást, a kisbabás hónapokat és mindent. Várom, hogy a kislányom hogy fog reagálni az új helyzetre. Most 2 éves, addigra 3 lesz mire megérkezik a tesó (ha sikerül :) ) Vele már gyakran beszélgetünk arról, hogy milyen lesz, ha kistestvére lesz, és egyenlőre várja. Időnként simogatja a hasamat, pedig még nincs is benne a kisbab, csak mondtuk már neki, hogy majd ott fog növekedni a tesó.

Mindent egybevetve én már nagyon várom, szerintem meg fogjuk tudni oldani, és Ti is biztosan megoldjátok majd. :)