Ha "újrakezdhetnéd" a terhességed, mit tennél másként?

Sokkal többet informálódnék a terhességről, szoptatásról. Sok mindenről nem is tudtam a terhességgel kapcsolatban, az orvosom pedig mindig mindenre csak legyintett, hogy ne izguljak. Sajnos bíztam benne. Utólag visszagondolva, egy h*lye volt, csak a szerencsén múlt, hogy most egészséges a kisfiam. Itt jön a következő: biztosan sokkal körültekintőbben választanék orvost és sokkal erőszakosabb lennék, a kérdéseimet illetően.

Szoptatás: sokkal többet olvasnék a témában. A kisfiamat csak 4 hónapig tudtam szoptatni, mire kiderült mi a gond, már késő volt. Se tej, se akarat a babám részéről. :(

Ebből adódik a következő : a következő babámmal az első utunk a Dévényesünkhöz vezet és ha Ő azt mondja, hogy minden rendben, akkor majd elhiszem.

Ha én úgy érzem, hogy gond van, nem fogok a sok "okosra" hallgatni, hogy csak lusta, meg hasonlók. Tudom, hogy ezt nem a terhesség ideje alatt csinálnám másként , de kikívánkozott belőlem. :)

Megpróbálnék nem hízni annyit, mint az elsővel (28 kg). Igaz leadtam, de amíg rajtam volt, az nem volt kellemes sem testileg, sem lelkileg.

sokkal több információt gyűjtenék be a szoptatásról és a gyereknevelésről, gyerekpszichológiai/fejlődéslélektani könyveket olvasnék

ja igen, és fogorvoshoz is elmennék :)

Már terhesség előtt olvasnék könyveket gyermeknevelésről, -gondozásról.

Nem ennék annyi édeset, amennyit csak kívánok, mondván, hogy úgysem vagyok hízásra hajlamos. Nos, ez kétségtelen, hogy nem híztam sokat, illetve azt is nagyon hamar leadtam mindenféle külön tornázás, vagy ilyesmi nélkül, de az az utolsó néhány hét, mikor naponta kellett járnom CTG-re, mert öregedett a méhlepény és e miatt sokszor ijesztgetett az eredmény....... Hát, nem kívánom senkinek! (Később olvastam utána, hogy a sok cukortól gyorsabban öregszik.) Hála Istennek nem lett így sem semmi baja a babának, de vigyázni kell, még ha annyira kívánja is az ember, és azt gondolja, úgysem hízom el, akkor miért ne..., jobb utánanézni. És ez vonatkozhat bármilyen más ételre, amit az ember annyira gyakran kíván.

Én is hamarabb elmennék fogászatra... :) (33 hetesen voltam először. Ugyan nem volt probléma, de lehetett volna...)

Sokan írták a szoptatást. Hát, nekem ez nem is jutott eszembe, pedig mikor megszületett a kislányom, még sokat gondoltam rá, hogy hatalmas szerencsém van, hogy ilyen jól ment/megy és nincs semmi probléma! (Ja, és nem hinnék a csecsemős nővéreknek, akik tápszerrel tömik, mondván, hogy még nincs elég tejem. Persze, így nem is lett volna, ha itthon is ezt tettem volna! De mivel nem kapott semmit tejcsin kívül, másnapra már több is volt, mint kellett volna, hogy legyen!)