Babát akarsz, mégis megijedsz?

Ah, ez mindenkivel így van.

Èn pont így voltam. Másfél évig probálkoztam aztán mikor kiderült majdnem bögtem annyira elkeseredtem, pedig már annyira akartam.

aztán persze nagyon örültem.

na aztán jött a tesó, elözö hónapban nehezen jött meg a mensim talán egy korai vetélésem volt, teljesen elkeseredtem, majd mikor kiderült hogy terhes vagyok akkor meg azért keseredtem el hogy terhes vagyok....

szóval ez olyan buta dolog. össz bevételünk közel 1 M Ft és még is hetekig azt számolgattam hogyan jövünk ki anyagilag.

Én a pozitv tesztnél ijedtem meg picit. Talán attól, hogy most ez már végleges, nincs visszaút? Nem tudom.

Szerintem normális :-)

Ühüm...ismerős. Én nagyon nehezen szántam rá magam, hogy ne védekezzünk, aztán azzal nyugtattam magam, hogy másfél év biztos kell, hogy teherbe essek (nem tudom honnan szedtem ezt, de meggyőződésem volt) aztán minden egyes együttlét után betojtam:-) Aztán...egy szép szeptemberi napon amikor 2 hete nem védekeztünk, éreztem, hogy na ez most más volt. De hát kit érdekelt, hisz van még másfél évem, de nem volt, mert már 2 hét múlva meg sem jött, na ott volt az igazi pánik! Amikor megvettük a tesztet és láttam, hogy terhes vagyok, én úgy megijedtem, hogy csak enyit bírtam kinyögni "bzmeg, terhes vagyok!"

Szerintem míg élek nem felejtem el:-D

De a párom arckifejezését sem:-))) Nekünk hamar jött a döntés napjához képest. A 9 hónap nekem végig félelemmel teli volt, mekkora felelősség, én nem is leszek rá képes, nem is fogom tudni, nem fogok tudni az egésszel megbírkózni stb.

Én is így voltam:)Elsőre 1,5 évet vártunk és a várakozás elnyomta ezt a "félelmet" de mikor nőtt a pocakom néha beparáztam.

Aztán terhes lettem a tesóval gyakorlatilag 1 együttlét után.Nem is gondoltuk annyira komolyan még a dolgot,na ott az első 3 hónap nehéz volt érzelmileg...De persze nagyon vártuk és szerettük már az elején is!Most 2 hetes a kis tökmag és igaz nem olyan egyszerű 2 kicsivel(a nagy 2 éves)de nagyon jó!Belejön az ember, előre úgysem tud mindenre felkészülni.

A lényeg (szerintem), hogy férjemmel megbeszéltük, hogy nekünk is meg kell tanulni jó szülőnek lenni és akármennyire megvannak az alapelvek, ez csak a gyakorlatban a gyerek mellett megy igazán.Így ha neveléssel kapcsolatos nézeteltérésünk van, akkor azt higgadtan beszéljük meg,igyekszünk türelmesek lenni, hiszen a "szülővé válás" is egy folyamat.

Alapkoncepció: Vállaljuk gyereket, legyen családunk

Kétvonalas teszt: Úristeeeeeeen, gyerekünk lesz, most mi a francit csináljak???!!!!!!!!

:D:D

Úgyhogy természetes, sőt terhesség alatt is természetes az az érzés, h "de jó anya leszek????"