Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Teherbeesés » Biokémiai terhesség után...

Biokémiai terhesség után milyen gondolatok jártak a fejetekben?

Figyelt kérdés

Augusztus 06.-án teszteltem pozitívat, és csak 2 napig tudtunk Neki önfeledten örülni. Majd jött pár nap bizonytalanság mire kiderült.

Miért pont én? Mikor lesz végre kisbabám? Miért nem tudok megtartani egy terhességet? Mit csináltam rosszul? Hogyan tovább, hogy ez ne ismétlődhessen meg? Még mindíg ezernyi gondolat kavarog a fejemben. Már nem tartom magam hibásnak, de félek, hogy mi van ha ez a csoda csak egyszer adatik meg nekem az életben? Hogy másfél hétig érezhettem azt, hogy igen, biztosan tudom hogy édesanya leszek, hogy őrizgetek, nevelgetek idebenn egy kis kincset? Ha csak pár nappal később tesztelek, akkor ki sem derül semmi. De júli. 28.-án szóltam Hozzá először:) Akkor már nem csak reméltem, biztosan tudtam.

Nálunk bonyolult a helyzet (andrológushoz is járunk, nekem is stimulálni kell a ciklusokat), és minimum 7-8 hét, de inkább még5-6 hónap mire újra próbálkozhatunk. Már nem kerülget a sírás, ez a sokadik sok hónap várakozás. Talán majd újra sikerül. Talán ha 6 hónap múlva elkezdhetjük, akkor a 3-4. hónapban sikerülni fog..... Jó lenne valakivel beszélgetni aki átélt hasonlót.



2012. szept. 27. 21:37
 1/5 anonim ***** válasza:

Szia, nekem az első-akkor még nem tudtam, hogy lesz második sőt harmadik is, szóval az első lombikom végződött biokémiai terhességgel, ugyanígy jártam, pozitív teszt, amit az orvs is megerősített vérvételle, ám 1 hét múlva uh-n semmit nem látott.

Szerintük jó jel, mert el tudott indulni valami, de én is azt kérdeztem, mért nem fejlődött tovább? minden adott volt hozzá.

Ilyenkor az idő nagy ellenség tud lenni, de próbáld meg a várakozást hasznosan tölteni, én pl elkezdtem sportolni, letudtam a kötelező tüdőszűrőt, éves fogászatot, ilyesmiket, most a másodikon túl már nehezebb...

2012. szept. 29. 21:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 A kérdező kommentje:

Szia! Sajnálom. Hihetetlen, hogy egy lombik is végződhet így. Nekem is tökéletes volt a nyálkahártyám, szedem a Merckformint, kenem a D vitamint, kapom a ciklusok második felében az Utrogesztant. Persze, lehet hogy nem lett volna egészséges, vagy valami nagy baj volt. De akkor is, néha azt érzem, erőn felül teljesítek, nem tudok érte többet megtenni. Tennék én, na de mit? Akkor pont szerencsém is volt, mert szabin voltam egy hónapig, és direkt, rengeteget feküdtem. Az orvosommal nagyon elégedett vagyok, de keresem az öszes orvosi és alternatív lehetőséget (ami belefér a normális, stresszmentes babavárásba, és az anyagi kereteinkbe), hogy minden lehetséges rizikót kivédjek.

Néha én is ezzel nyugtatom magam, hogy legalább sikerült, valami elindult. De akkor miért nem ment tovább? Úgy szeretnék már gömbölyödő pocakkal... nem is tudom, csak lenni:) Így ébredni, így aludni el.

2012. szept. 30. 10:59
 3/5 anonim ***** válasza:
Lányok, ismeretlenül is annyira szorítok Nektek!
2012. okt. 22. 22:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 A kérdező kommentje:
Köszönjük:)
2012. okt. 23. 14:53
 5/5 anonim ***** válasza:

Sziasztok!

En tavaly szeptemberben jàrtam ugy, hogy csak a petezsàk nott, bèbi nem volt. A vetèlès nem indult meg, orvosi segitsèggel megszakitottàk a terhességet,mire erre sor kerult, 11 hetes 'terhes' voltam. A ciklusaim rendszertelenek voltak, tehàt csodakènt èltem meg a terhességet, szenvedés ès siràs lett a vège. Ezt kovetoen sikertelen probàlkozos honapok utàn (lelkileg minden rosszat àtèltem ami ezzel jàr) kivizsgàlàsok, kiderult hogy PCO ès IR àll a hàttèrben. Szedem a Merckformint, tartom a diètàt,sportolok...Fogynom nem kène, mègis fogytam, lassan 49 kg vagyok, ami nagyon zavar. Nem bunozom,azaz 1x nem szegtem meg a diètàt pedig ezt is nehezen birom idonkènt ès a sport is megerolteto, de kitartok...A cèl èrdekèben mindent! 32 èves vagyok, fèlek, hogy kifutok az idobol (tobb gyereket is szeretnènk)ès engem is ez a vàrakozàs kèszit ki. Nincs minden honapban pè-em, sot, mikor mègis volt,mèg teherbe esnem is sikerult, az sem maradt meg :( En is remènykedem csak honaprol-honapra és màr nem tudok orulni oszintèn a korulottem szuletett babàknak sem :(

Mègis azt mondom, nem szabad feladni egy pillanatra sem, elobb-utobb (remèlem elobb) mindnyàjunknak sikerul remèlem! :)

2012. okt. 23. 16:37
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!