Ez nem a szokásos "megtartsam-e" kérdés?

Nem 16 éves vagyok és nem olyan sztori, hogy nem védekeztem, becsúszott, anyáék besegítenek, stb...

27 éves vagyok, nincsenek nagyszülők, 2 gyerekem van, stabil házasságom, saját házunk, autónk, nem élünk jól, de megélünk tisztességesen. 4 és 2 éves, egészséges gyerekeink vannak, problémamentes terhesség és szülés, én is egészséges vagyok. Védekezünk. De...A lakásunk fullon van, elköltözni nem tudunk és nem is akarunk. Nagyon sok munkámban van, hogy visszanyertem az alakom, és nem kevés pénzemben is van az új ruhatáram, sikerült végre sínre tenni a jövőmet is, suliba járok, nemsokára vége, lehet végre karrierem, talán kiszakadok valahára az itthonlétből, kicsit megint önmagam lehetnék, vége lassan az örökös éjjeli keléseknek, a férjem sokat dolgozik, ő is ki volt már készülve a babázással járó nemalvástól, megbeszéltük, hogy nem kell több gyerek. Eladtam minden babacuccot, minden kicsi és nagy dolgot, az összes terhesruhát, mindent.

Lehet, hogy terhes vagyok...késik pár napja, még nem tudtam elmenni tesztért, mert betegek a gyerekek, a férjem meg nem sejti mi van...és először magamban akarok mindent tisztázni, mert ismerem magam, tudom, hogy rám lesz írva, mit gondolok, amikor elmondom, mi újság, és át szeretném előtte rágni magamban.

Őszintén, szerintetek ilyen helyzetben bevállaljam-e (ha van egyáltalán) a babát, vagy vetessem el?