Meddő nőként érteztétek-e magatokat kevesebbnek?

Igen, nagyon is!

Mások ugyan nem éreztették velem, de én mindent támadásnak vettem, gyűlöltem mindenkit, aki várandós, vagy gyermekes volt.

Pszichológushoz is kellett fordulnom, pedig a meddőségem PCOS miatt csak két évig tartott, azóta spontán született a ma már 19 hós kisfiam, a kislányom pedig a napokban-hetekben születik meg, vele a 38. terhességi hét közepén járok. Szóval nálam megoldódott a probléma.

Így már teljes értékű embernek érzem magam, el sem tudtam volna másképp képzelni, de persze lazábban is fel lehetett volna fogni, csak engem a munkám is gyermekek, várandósok felé kötött, nekem ezt nagyon nehéz volt feldolgozni (fel is mondtam ott anno, mert nem bírtam tovább gyermektelenül dajkálni a más gyermekeit, tanácsokat osztogatni, jópofizni, amikor remény sem volt, hogy nekünk bármikor is lehet spontán- már a lombikra készültünk, de nagyon nem akartuk bevállalni és valami csoda folytán nem is kellett).

Igen én is így éreztem.

Én is pcos vagyok.

Nálunk kb 3-4 évig tartott a meddőség, ráment egy kapcsolatom is, annyira összeroppantam, hogy nekem nem lehet. Aztán megismertem a mostani férjemet, spontán jött a gyerek, házasság, stb..

1. vagyok, mi is mindenképp örökbe fogadtunk volna, ha semmiképp nem jött volna össze.

Sok sikert és kitartást kívánok mindenkinek, aki még próbálkozik!

Én is gondolkodtam örökbe fogadáson, de a férjem ellenezte, nem tudta volna ezt elképzelni.

De szerencsére nálunk is lett saját baba, vagyis babák 4 év után :-)