Néhány bíztató szót mondanátok?

Szia!

Sajnálom ami veled történt!Sajnos barátnőm úgy járt hogy a 7.hónapban kellett megszülnie a babát.Ez januárban történt márciusig egyfolytában kórházban voltak a babával és március 12-én meghalt.Első baba lett volna.Csak azért írtam le mert ha már ilyen tragédiának kell bekövetkeznie akkor inkább korábban mint amikor már láttad volna is a babádat.Én nem voltam ilyen helyzetben, de amint az orvos is azt mondja hogy lehet újra próbálkozni, szerintem rögtön essetek neki.fel a fejjel.Kívánom hogy mihamarabb boldog legyél egy új kis egészséges jövevénnyel!:-)

Én átérzem a fájdalmad. Kb. 9 hetesen állt meg a pulzálás a babámnál. Első baba lett volna, nagyon vártuk és borzalmasan kikészültem. Napokig zokogtam megállás nélkül. Nekem is mondták, hogy jobb most, mint később, vagy ha beteg babám születne. Nyilván ahogy nő a baba, egyre jobban ragaszkodik az ember, de ez engem egyáltalán nem vígasztalt. Miért kellett egyáltalán, hogy baj legyen??? Ebből a szempontból tökmindegy, hogy most, vagy később. Nekem műtét után 6 hetet kellett várnom a kontollig, közben megjött a menzim is. A doki mindent rendben talált és mondta, hogy lehet próbálkozni. A köv. menzim már nem jött meg, egészséges kisbabám született. :) Ennek már 3,5 éve és ősszel érkezik a második lurkó! Hozzáteszem, hogy az első babám azóta is eszembe jut, sosem fogom elfelejteni és mai napig megsiratom... :(

Fel a fejjel, kívánom, hogy mihamarabb egészséges kisbaba fickándozzon a pocakodban!!! :D

Teljesen megértelek, én ősszel mentem át ezen. Bár nálam a 7 hetes uh-n minden rendben volt, láttuk és hallottuk a pici szívhangját, és teljesen normális volt a mérete is. Aztán 10 hetesen ismét mennem kellett uh-ra, és a férjem akkor egyszer nem tudott elkísérni. A doki belekezdett, és már az elején idegesített, hogy a múltkorival ellentétben most nem hallok semmit. Láttam, hogy elkomorul az arca, és annyit mondott: "Sajnos rossz hírem van." Már akkor elsírtam magam. Kiderült, hogy a méretei szerint már másfél hete halott babát hordtam a szívem alatt. Leírhatatlanul szörnyű érzés volt kilépni a rendelőből, olyan egyedül voltam, mint a kisujjam. Két nap múlva megműtöttek. Mivel nem maradt abba a vérzés, kétszer is visszamentem a dokimhoz, és kiderült, hogy ún. részleges molaterhesség volt. Újból megműtöttek - két hét alatt másodszor.

Telt-múlt az idő, november 4-én volt a második operáció, utána hetente, majd havonta kellett járnom vérvételre az állapotom ellenőrzése miatt, és történtek egyéb rossz dolgok is. A férjemmel megegyeztünk, hogy várunk az újabb babával, amíg helyre rázódunk. Aztán eljött az április, és nem jött meg. Ma vagyok 7 hetes, és ma vagy holnap jutok el először a dokihoz. Őszintén szólva (ezt még senkinek nem mondtam) rettegek. Nem csak attól, hogy mi lesz, ha most nincs rendben, mert a múltkor ilyenkor teljesen rendben volt. Rettegek minden későbbi vizsgálattól. Közben pedig mégis végtelenül hálás vagyok a sorsnak, hogy adott még egy esélyt.

Hidd el, nem hamar, de túl leszel a lelki részén. Nagyon sajnálom, ami veled történt, teljesen megértelek, de ez nem jelenti azt, hogy mostmár mindig így lesz. Neked is lesz szép, egészséges kisbabád, és mivel már tudod, milyen elveszíteni a gyermekedet, biztos vagyok benne, hogy fantasztikus édesanya leszel!

Kitartást és sok-sok erőt kívánok! Adri

Sajnálom, hogy veled is megtörtént! Nekem márc.22-én volt misseb ab műtétem. 8 hetesen voltam uh-n, volt szívhang. Annyira megörültem neki, h sírva fakadtam.

Majd 12.heti uh-n, már nem volt. Ahogy a doki kimondta, hogy nincs szívhang, egy világ omlott össze bennem. Sírtam, és nagyon egyedül éreztem. Férjem nem lehetett velem, látogatási tilalom volt a kórházban. Végigbőgtem a folyosót, a parkolót.... És még most is van, hogy rám jön a sírás, elszorul a szívem ha rá gondolok. Első babánk lett volna, nagyon vártuk már.

A dokim nekem azt mondta, hogy nem kell védekeznünk. Akár rögtön teherbe is eshetek. Nemrég múlott el a műtét utáni első menzeszem, de nem tudom, hogy merjünk-e próbálkozni. Kavarognak a fejemben az érzelmek. Mindennél jobban szeretnénk kisbabát, de még fáj a pici elvesztése is.

Csak az idő segít a fájdalom elhalványulásában.

Azért titkon, valahol nagyon mélyen reménykedem, hogy talán ebben a hónapban megfogan a picink :)

Szia! Nekem is marciusban volt muteten, ahogy a valaszokat atolvastam mostis konnyezek, naponta elofordul, sajnos. 8+3 voltam akkor, elotte 7 hetesen ures petezsak, ugyhogy nalunk meg szivecske sem volt. Masodik baba lett volna, 3 honap pihenot mondott a doki, de meg nemtudom mi fog tortenni, most mult el nekem is az elso menszi.

A lelek megnyugvasa kicsit nehez egy ilyen utan, hiaba van mar egy kis huncut 1,5 evesem, mint mondtam sokszor eszembejut.