Miért nem tudok lekattanni a baba-témáról?
Van egy 1 éves kisfiunk, imádjuk, a szemünk fénye! Én 34, párom 37 éves, próbálunk lavírozni anyagilag, szülők is segítenek ahol tudnak, de persze, nem szeretnénk erre alapozni.
2 szobás lakásban lakunk, és ezek azok a tényezők, amik miatt párom inkább már nem vállalna több gyermeket. Én ebbe beleegyeztem, hiszen az eszem nekem is ezt diktálja!
Talán lassan egyenesbe is jövünk, aztán próbálunk mindent (alap dolgokat...) megadni a gyermekünknek, és élvezni a kis családi 3-asunkat.
DE a szívem mélyén minden hónapban várok valami csodát (megszakítással védekezünk), hátha mégsem jön meg..., és úgy érzem, képesek lennénk áthidalni minden problémát. Egy testvért semmi sem pótolhat. Az idő is szorít, mert 1 év múlva lejár a gyed-em, muszáj lesz visszamennem dolgozni - ha mégis baba mellett döntünk, akkor nem sok időnk van vacillálni.
Így egész nap ezen zakatol az agyam, nyomom a pro és kontrákat magamban, elahtározom, hogy újra leülök párommal és őszintén elmondom, hogy sztem rossz döntést hoztunk, mégiscsak jó lenne egy kistesó. Aztán jön egy váratlan kiadás, ismét mínuszba kerülünk - és akkor megint önzőnek gondolom magam, hogy miért jár ezen az agyam?
Nem tudom, mi a pontos kérdésem, esetleg, ha valaki volt hasonló helyzetben, milyen döntést hozott, megbánta-e vagy sem?
Köszönöm, és előre kérek mindenkit, hogy lehurrogó beszólásokra nincs szükségem, de minden építő kritikát szívesen fogadok!!!
válasza:
válasza:Hasonló van nálunk is! Két szobás lakás, jól ment anyagilag, de két éve rosszul megy, 14 hós a kislányunk. Mi tesót mindenképp akartunk, férjem is, így be is vállaltuk hamar, már 20hetes vagyok a kistesóval aki kisfiú és nagyon nagy a boldogság! VISZONT! Én mindig is 3 gyerekről álmodtam, férjem azt mondta, hogy ha a 2. is kislány akkor bevállalunk egy harmadikat is, de most, hogy kiderült, hogy kisfiú azt mondta nem érzi azt, hogy ő vágyna még egy gyerekre, így kerek az életünk. Szívem mélyén tudom, hogy két gyerek "elég", mind érzelmileg mind anyagilag, na meg mi sem vagyunk már fiatalok (én 33 férjem 36), és ha lenne harmadik azt 2-3 éven belül kellene vállalni, az meg úgy nagyon nehéz lenne a kicsi korkülönbségek miatt...
Nekem segítségem semmi (csak két nagyi él, az egyik napi 12 órában dolgozik a másikra nem lehet számítani), férjem sokat dolgozik, tehát tudom, hogy talán nem is tudnék 3 pici gyerkőccel egyedül boldogulni, na meg hely sem lenne.... De akkor is! Én úgy szeretnék 3. babát:( Még várandós vagyok a másodikkal,de már a harmadikon töröm a fejem!
Hát szerintem ha a férj teljesen elhatárolódik akkor nincs mit tenned,nem erőltetheted rá az akaratodat, "véletlenül" teherbe esni pedig nem lenne szép dolog... Én is csak abban bízom,hogy férjem 2-3 év múlva meggondolja magát, vagy esetleg én fogom meggondolni magam, de most egyelőre rossz, hogy ő nem akar már harmadikat:(
válasza:Táláljatok ki valamit az anyagi fellendülésre és akkor jöhet a baba.
Ezt a babára vágyást a hormonaid diktálják.
Én 24 voltam amikor az első babám megszületett.
10 évre rá mertem vállalni kistesókat,amikor anyagilag jobb lett.De addig 10 éven át minden nap vágytam rá.
Mert ha minuszban vagytok,akkor elég nehéz lehet még egy babát bevállalni.Rossz amikor valamit nem tudsz megvenni ami más gyereknek meg van.
Köszönöm ,aranyosak vagytok!
A háta mögött én sem szeretnék babát, inkább abban bíztam eddig, hogy ha egy csoda folytán mégis becsusszanna, az vm "égi jel" lenne - és egyébként biztos vagyok benne, hogy párom is örülne a babának. És (gondolom) ő is tisztában van vele, hogy megszakítással védekezni nem 100% biztonság... Tehát na nagyon-nagyon nem akarna egyáltalán már újabb babát, akkor gondolom, több követ megmozgatna a védekezés terén is.
Kedves második: gratulálok a pocaklakódhoz! Nektek a 3. babaprojekt kb. pont olyan, mint nálunk a kistesó eldöntése.:) Ez tényleg csak azért necces, mert majd eltelik x év, és esetleg mégis jobban fogunk/fogtok állni anyagilag, vagy lehetőség lesz nagyobb lakásba költözni, vagy bármi (tudom, a mai gazdasági tendencia nem ezt mutatja, de tényleg sosem lehet tudni) - viszont akkor már a korunk miatt nem fogjuk bevállalni (én 36-37 felett már biztosan nem), és a fejünket a falba fogjuk verni, miért nem vágtunk bele korábban, vagyis most.
Persze, ha nem tudnánk fizetni egyáltalán a számlákat, vagy munkanélküliek lennénk, kilátás nélkül, akkor nyilván nem gondolkodnék kistesóban. De pont abban a lavírozós rétegben vagyunk mi is, akik trükközéssel azért sok mindent megoldanak.
És jól emlékszem még, amikor először beszéltünk a babakérdésről, még gyermek nélküli életünkben, párom már akkor is az anyagiakról szólt, hogy gyermek nélkül is épp csak boldogulunk. Na, azóta van gyermekünk, és érdekes módon, most is ki tudunk fizetni minden számlát. Igaz, sokkal jobban össze kell húznunk a nadrágszíjat, több mindenről mondunk le, ami korábban olyan természetes volt.
Ha így nézem: lehet, hogy minden csak hozzáállás kérdése? Meg szervezés kérdése?
Kedves 3-as! Tökéletesen igazad van - csak nekem már nincs 10 évem várni.:(
Pont következő hónap az, amikortól egyenesbe fogunk jönni, már nincs hitelünk sem, szóval ezért bizakodok. De még eddig az lesz majd az első ilyen hónapunk, szóval kíváncsi leszek, mennyivel lesz könnyebb, lesznek-e újabb nemvárt kiadások, stb.
KEdves 3-as: még annyit, hogy a mínuszba kerülésünk elég speciális volt most, költözés miatti kiadások okozták. Most tanultunk meg igazán spórolni, azt hiszem. Mostani szememmel nézve eddig pazaroltunk, több minden volt a hűtőben, mint amennyi kellett volna, stb. Most 2-3 napra főzök, és csak az van, amit terveztünk.
De bízok benne, ha lecseng az illeték, amit fizetnünk kell (májusban), utána tényleg könnyebb lesz - viszont ha megtartjuk ezt a mostani spórolós hozzáállásunkat, akkor vállalhatnánk babát. Összehúzósan!! de vállalhatnánk.
Vagy: picit lazábban élnénk, több ruhát-játékot vennénk a meglévő gyermekünknek és magunknak, de nem lesz tesó. Na melyik "ér" többet...???
No még egy kiegészítés:
ha nem vállalunk kistesót, de már picit jobban állunk anyagilag - akkor sem leszünk milliárdosok! Picivel több mindent tudunk majd megvenni, de nem leszünk akkor sem gazdagok.
Innen nézve pedig kicsit furcsa, hogy pár darab ruha/kaja tényleg ennyivel többet ér, mint egy testvér a gyermekemnek?
válasza:Harmadik vagyok.
Ha szabadultok a hiteltől az már nagy előrelépés! Gratulálok.
Mi is 10 évig megszakítással védekeztünk és nem maradtam terhes,ha babát akarsz akkor ne védekezz.
Én bevállalnám a helyedben.
Amikor eldöntöttük a kistesót ,első hónapban összejött,pedig 34 voltam.
Most várom a harmadikat aki szintén elsőre összejött.
Nem álltok Ti annyira rosszul anyagilag,h ne tudjátok megoldani...és számtani kell arra is h ha nem jön össze elsőre,bár ezt azért kizárnám nálad.
Úgyhogy hajrá!
Köszi, és én is gratulálok a harmadik gyerkőchöz!
Régebben a nehéz időkben mindig vállaltam magántanítást, most ismét ebben gondolkodom, lenne segítségem, baba mellett is tudnám folytatni.
Úgy döntöttem, az lesz, hogy kivárom a következő hónapot, hogy párom is lássa: rendeződtünk anyagilag, beindul a magántanítás is (bár ez mindig lassabban indul, de aztán nem győzöm irammal) - és nyáron már talán abba is hagyhatnánk a védekezést, jöhetne a kistesó!
Nem is tudom, miért nem jutott hamarabb eszembe a tanítás... csak hogy írtad kedved 3-as, hogy tegyünk meg mindent az anyagi helyzetünk fellendítéséért.:)
Köszönöm mindannyiótoknak, tényleg nagyon-nagyon sokat segítettetek!:)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!