Elválnátok ha a párotokkal hosszú évek alatt sem jönne a baba? (Kivizsgálnak és egyikőtöknél sem lenne semmi baj)

Nekem egy kedves barátnőm 7 évig próbálkozott a férjével. De semmi... 3 inszem, 4 lombik hiába. Aztán magától rájött (a dokik nem), h inzulinrezisztens, kezeltette magtá, terhes lett, de elvesztette a babát. :( Viszont rá pár hónapra rá ismét teherbe esett és kisfia most egy 2,5 éves tünemény. ;) Ők kitartottak egymás mellett, és tudtommal ez nem is okozott köztük folytonos feszültséget. Vhogy annyira jól tudták kezelni... Én csodálom is őket ezért, mert pl. az én házasságom ezt nem vlsz. hogy túlélte volna. :( Nem azért váltam volna el, mert nem jön a baba (mert semmi sem garantálja h mással összejön!!!!!), hanem ez bennem olyan feszültségeket okozna, amit akaratlanul rajta töltenék ki, vagy mittudomén. Szóval nem maga a sikertelenség a válóok legtöbbször, hanem az ebből fakadó indulat, keserűség, deprsszió....:(

Ja, és még egy pár ismerek, akik 3 évig próbálkoztak, aztán egyszercsak tök spontán sikerült, és minden happy. Ők is kitartottak. De ezt nyílván neked kell érezni, hogy ettől eltekintve mennyire áll biztos lábakon a kapcsolatod. Vannak-e más problémák...stb.

Jó kérdés. Nem tudom.

Mi a második babával küzdöttünk sokat, mire kiderült az inzulinrezisztencia.

Nálunk is szóba került a válás, mert a férjem mindig nagy családot szeretett volna, szeretne. Én mondtam neki, ha nem tudom megadni neki, akkor váljunk el. De ő egyből azt mondta, hogy nem. Így is lehetünk boldogok. Csak mindketten éreztük az űrt, hiányt.

Most a 25. hétben vagyunk már a második fiunkkal.

A szomszédunk, kedves házaspár története: többször volt terhes az asszony, de az 5. hónapban mindig meg kellett szakítani a terhességet, annyira betegek voltak a babák. szerintem ez még rosszabb, mintha nem lehetne. Majd örökbe fogadtak egy kisfiút, ők hozták haza a kórházból. Majd 1 év múlva az asszony újra terhes lett, végül egy teljesen egészséges kislánynak adott életet:) Mint kiderült, náluk a genetika volt a baj, mindig kisfiú fogant előtte.

Egyszóval: nem tudom.