Volt már anális közösülésből véletlen "csoda" baba?

A hormonokat nem arra értettem :D Sosem szedne ilyeneket... Így fejeztem ki, hogy izgalmi állapotban nem tud gondolkodni.

Tesztet megvettem, holnap csinálom.

Sziasztok! Most keveredtem ide, őszintén nem is írnék, ha nem kérdeztetek volna.

Vasárnap reggel teszteltem, pozit. Hát, majdnem elájultam, mert megnyugtatás miatt készítettem, nem azért, hogy ledöbbenjek. A férjem szó szerint leült, mikor megtudta. Utána csak annyit mondott, szerinte valami más miatt lett pozi, aztán azzal viccelődött, hogy máskor rám sem néz, ha nekem ennyi is elég egy babához. Én nem vettem komolyan a tesztet, hétfőn első utam a dokihoz volt. Elmondtam a problémát (ő nem csinál minden csipp-csupp dologért UH-t...) szóval elmeséltem hogy mit csináltunk, jól lecseszett épp úgy, mint az egyik válaszoló, hogy ez nem tiszta dolog, aztán megnyugtatott, hogy biztos hibás volt a teszt, de a lelki nyugalmam miatt azért megnézni, mi lehet. Mivel már van egy fiam, kábé tudtam, mi van az UH-n, de akkor sem tudtam felfogni ésszel, hogy látjuk azt a pici pöttyöt, mindketten a dokival. Ő csak azt ismételgette, hogy lehetetlen, és többször is rákérdezett, hogy -biztos, hogy nem volt más aktus? Tényleg nem volt!!! Annyira savanyú képet vágtam, hogy már az abortuszról kérdezett, pedig ha minden oké lesz, megtartjuk. Óvatosan vett mintát, hogy megnézzük, a babával együtt nincs e fertőzés, de nem tűnt úgy eddig.

A doki visszarendelt másfél hét múlva, hogy biztos legyen a dolgában, mert igaz, eléggé babakezdemény-formája volt annak a pacának az UH-n, de még mindig nem tudja elhinni, azt mondta, akkor írja csak be, ha szívdobogást lát.

Hát, most itt tartunk, ha még mindig érdekel majd titeket, írok a köv. dokilátogatás után, hogy mi lett...

Mellesleg, még mindig nem fogtam fel. Mindig az jár a fejemben, hogy mi lesz, ha megkérdezi majd a gyerek, hogy -anya, én hogyan lettem? Hajaj :S

Szia! Na, most meglepődtem, már el is feledkeztem erről a kérdésemről, tényleg ígértem, hogy írok...

Holnap lesz 3 hetes a kisfiam, olyan picike a nagyobb mellett, hogy még még mindig nem győzök csodálkozni. Ilyenkor szoktam itt nézelődni, most is itt lóg a cicin, én pedig bámulom az oldalt, hogy be ne aludjak. Fél kézzel írok, bocs, ha hibák lesznek.

Könnyű babavárásom volt,csak sokan beszóltak a rokonok közül, hogy nem voltunk elég óvatosak, szerencsére senki sem tudja, hogy is sikerült a picúr. A szüléssel sem volt gond, csak nagyon rohanni kellett, mert a nagyobbra nagyi vigyázott volna, aki bealudt, mikor hívtuk, 10 percünk volt aztán kórházba érni, még az adatokat sem vették fel, már kint volt a baba.

Imádom, nagyon alkalmazkodó, eszik (de azt sokáig) alszik, a hasfájás eddig nem vészes.

Nem bántam meg, hogy így alakult, de a férjemnek mondtam, hogy most egy darabig rám se nézzen.

Hát röviden ennyi, mennem kell, altatok, ágya zuhanok.