Vetélés utáni következő terhességnél hogy nem lehet aggodni nehogy baj legyen megint? Mennyi az esélye, hogy megmarad a baba?

Én 3× vetéltem el. Abból az elsőnél nem tudtam, hogy terhes vagyok. A második is elment, de ő elég korán, a 7. hétben.

A harmadik pedig 13 hetesen ment angyalkának.

Hogyan dolgoztam fel?! Húúú.. a második után nem hittem, hogy valaha lesz gyerekünk, de jött a harmadik. Az volt érvágás, mikor itthon pihentem egész nap. Csak feküdtem, semmit se csináltam. Egyszer csak bevéreztem és a kórházban azt mondták, hogy nagyon sajnálják.

Na, akkor kellett egy fél év, mire összeszedtem magam. Első hónapban sírtam 0-24 óráig. Ami valamennyire lekötött, az a munka volt, de az sem tartott sokáig, mert 24 órán keresztül nem dolgozhatok.

Mikor nem koncentráltam másra, mindig előttem voltak a gyermekeim. Mentem az utcán és láttam a kismamákat, pocakosokat.. istenem, de rossz volt!

Aztán elmúlt a fél év, egyre halványabb volt az emlék. Fáj mai napig, hiányoznak. Nem tudom meg sosem, hogy hogyan néztek volna ki, milyen neműek lettek volna.

Végül, mikor megbeszéltük párommal, hogy megpróbáljuk újra, akkor felkerestem a nőgyógyászomat, hogy adjon tanácsot.

Azt mondta, hogy ahogy lehet teszteljek és ha pozitív, azonnal irány hozzá. Ami vicces, azaz, hogy el is felejtettem tesztelni. Nem foglalkoztam vele, akkoriban sűrű napjaim/napjaink voltak a munkámból kifolyólag.

Nem volt időm arra koncentrálni, hogy vajon fáj-e a mellem, hogy rosszul vagyok-e?!, mint itt sokan, amiket olvasok a teherbeesés kategóriába.

Végül késés után csináltam egy tesztet, persze, hogy pozitív volt. Elmentem orvoshoz és kiderült, hogy 12 hetes terhes vagyok. Teljesen egészséges ikreim voltak. Minden rendben volt velük. Képzelheted, hogy mit éltem át. Nem bírtam bőgni se az örömtől!

Kaptam képet róluk összesen 5 darabot. :)))

Vettem az ikeába hazafele képkereteket és a buszon elkezdtem belerakni őket. Ott egy idősebb hölgy mosolygott rám és kérdezte, hogy első-e?! Mondtam, hogy ők igen, de a többiek elmentek.

Hazaértem, kiraktam a lakás különböző pontjaira. Párom este mikor hazaért, meglátta és rohant hozzám. Nem hitte el.

Most 6 hónaposak és alszanak a csajszik. Minden rendben ment a terhesség alatt, életerős manókák. Császárral születtek, túlhordás miatt.

Nem tervezünk több gyermeket, mert a lelkem még egy 9 hónapos izgulást nem bírna ki.

Áldom az urat, hogy őket meghagyta nekünk.

SZiasztok!

Az első történetet én is megkönnyezetem.

Van egy két és fél éves kisfiam, akivel teljesen problémamentes volt a terhességem, szinte az utolsó pillanatig dolgoztam is.

Tavaly nyáron spontán elvetéltem az első trimeszterben, igaz azt sem tudtam, hogy terhes vagyok, mivel a szoptatást nem sokkal előtte hagytam abba és elég rendszertelen volt a ciklusom.

Akkor azt gondoltam, hogy ez csak egyszeri eset és tuti azért volt, mert nem is tudtam, hogy terhes vagyok.

Kivártunk 3-4 hónapot és decemberben újból teherbe estem. Kiderült, hogy ikrek és mivel barnáztam kaptam Utrogestant.

Egy hét múlva közölte a doki, hogy csak az egyik petezsák üres. Már ekkor eléggé paráztam, majd egy újabb hét után kiderült,hogy a másik sem fejlődött tovább és nincs szivcsőlüktetés sem. Így múlt csütörtökön műtét:(

Azt mondják, hogy 3 vetélés után küldenek el vizsgálatokra és pár hónap múlva újra próbálkozhatunk.

Most itthon vagyok táppénzen a kisfiam a bölcsiben és próbálom a gondolataimat átállítani, hogy a következőre már minden rendben lesz. Hiszen már van egy teljesen egészséges gyerekem, most még nehéz, hiszen fél év alatt 3 kis angyalt vesztettünk el, de minden okkal történik. Én bizom benne, hogy jövőre már eggyel többen leszünk.