Ilyen Magyarországi helyzetben hogy mertek babát tervezni, várni?

Ez sajnos ilyen nem lehet megjósolni hogy mi lesz a jövőben.Minden esetre gratulálok ha pocak lako van!

Be vallom őszintén én 19 lassan 20 éves L vagyok és mi párommal már próbálkozunk a babával ő 25 éves.Tudjuk hogy nem lesz könnyű de nekünk az nagy segítség hogy tesóméknak is van 2-2 gyerek és onnan sok minden meg lesz nem sok mindent kell venni ,de így is tudjuk hogy sokba fog kerülni ha már meg lesz pelenka stb...

de nekünk az a fontos hogy mi is és ő is boldog legyen meg adunk majd neki mindent óvjuk védjük ahogy csak tudjuk!

Sokszor gondolkoztam én is azon,hogy vajon milyen országba, milyen helyzetbe is születik a babám, de nem hiszem, hogy valaha is volt jobb és valaha is lesz jobb.

Nemrég családfakutatásba kezdtem, és hát érdekes dolgokra bukkantam. Nem hiszem, hogy dédapám jobb körülményekbe született 1918-ban, de azt sem hiszem, hogy anyukám jobb helyzetbe született volna 1956-ban...sőt, még az sem volt a legjobb, amikor a 80-as évek elején világra jöttem, ugyanakkor boldog gyerekkorom volt, soha nem gondoltam, hogy gáz a világ. Imádtam gyereknek lenni, játszani. A gond a szüleimé volt. Mint ahogy most a gond az enyém, a lányom meg vígan pakolja a babáit...

A lényeg, hogy te magad teremts neki szép világot.

*dédapám helyett a nagyapámat akartam írni, bocsi elírtam :)

Bár lényegtelen is a mondanivalót tekintve. :)

Ez egy elég összetett dolog szerintem! Nekünk egy lányunk van aki már 6 éves, és mivel szerettünk volna már régen kistesót, mi sem gondoltuk volna hogy ilyen sokat várunk vele. Chf alapú hitel van a házunkon, és kb egy éve már havi 80-90 ezer forintot fizetünk havonta. Mivel mindketten dolgozunk a férjemmel, nem okozott gondot a kifizetése, de más luxus dolgokra nem igazán futotta (bár nem is igazán igényeltük...). A helyzet az hogy hiába várunk, ez nem lesz jobb, és amig mind a ketten mindent megteszünk a gyerekeinkért, addig minden rendben lesz. Ha kell, bármit megtennék azért, hogy a gyerekemnek testvérkéje legyen, mert ha már a jövőre gondolunk, és mi nem leszünk, legalább segiteni tudjanak egymásnak!

De te konkrétan mitől félsz? Hogy esetleg nem tudnátok eltartani a gyerekeket?

Dettó mint a kérdező, 6 hetes terhes vagyok, van már egy 16 hós kislányunk. Kivárunk. Ha nem lesz jobb a helyzet, akkor külföld. Férjem már indulna akár holnap. Én nem vagyok ilyen bátor, vagy minek is nevezzem. Akármilyen is ez az ország, akármennyire is borzasztó a mostani politikai helyzet, én kisbabás anyukaként nehéz szívvel gondolok bele, hogy a gyerekeim egy idegen ország történelmét tanulják az iskolában, esetleg érintve a magyar történelmet. Az anyanyelvet is sajnálnám, mert annyira átszövi mindazt amik vagyunk. Úgy érzem, hogy kell hogy gyökere legyen az embernek, mégha ilyen ország is az, mint amiben vagyunk. De nagyon elszomorít, és az eszemmel tudom, hogy sokkal jobb lenne egy olyan helyen nevelni a gyerekeinket, ahol nem mászik bele a politika ennyire az életünkbe, és emiatt az emberek is másabbak, mint itt. Csak én úgy képzelem, hogy az a jó, ha saját döntés alapján határozunk úgy, hogy külföldre megyünk, nem pedig azért mert "muszáj". De sajnos lassan élhetetlen lesz ez az ország teljes mértékben, és én még itthon levő gyed-es anyukaként viszonylag burokban érezhetem magam, nem kell nap mint nap szembesülnöm a valósággal.

De. Szülni mindenképpen érdemes, mert teljesen más értelmet kap az ember élete, és erről a csodáról, amit egy gyerek jelent, nem szabad lemaradni!

Külföldön sincs kolbászból a kerítés. Sőt. Lehet, hogy háromszor-négyszer annyit keresel, mint itthon, de hogy majdnem az egészet tolhatod a bölcsibe/oviba/suliba az is tuti.

Mi a 3. gyerekünket várjuk és nem értem a kérdést. Szerinted anyáink, nagyanyáink idejében mi volt?

Anyáink ideje: Negyedannyi juttatás a gyerek után, igen, volt biztos lakás - ha kaptál, ha nem, akkor maradt a társbérlet vagy az, hogy maradtak a szülőknél, biztos munkahely - kevés fizetés. Nem adtak mindenre hitelt, így tudtál takarékoskodni - ha volt miből.

Nagyanyáink:

Az én nagyanyám vidéki volt, a szülés napján még krumplit kapált, majd harmadnap ment vissza, mert nem volt semmi ellátás. Férjem nagyanyja akkor szült, amikor épp bombázták a kórházat...

Az milyen világ volt?

Nem borúsan, hanem derűsen kell látni az életet. Különben kihalna az emberiség.

Mi úgy vállaljuk a második babánkat, hogy a férjem külföldön dolgozik, onnan kapjuk a gyermekek után az ellátásokat. Ha kint élnénk, ezek az ellátások nem érnének annyit. Ez alatt azt értem, hogy kint drága az élet.

Nem élünk nagy lábon, de muszáj neki kint dolgozni, mert az itthoni fizetéséből nem tudtunk megélni, próbáltuk. Tudjuk jól, hogy a család rovására megy az, hogy apa kint dolgozik, de sajnos van 1 hitelünk, amit törleszteni kell.

Az a baj, hogy a családok el vannak adósodva és akárhogyis spórolnak, nem tudnak például egy kisebb összeget félretenni a baba születésére.

Én így látom. De én sem szeretnék külföldre költözni, megpróbáltuk és a kisfiam nem tudott kint beilleszkedni.

Én harmadik babát is szeretnék majd, a férjem még többet is :)