Normális, hogy kicsit megijedtem?
Már legalább egy éve téma nálunk a családalapítás,sokat beszélgettünk erről a párommal és mostanra már az anyagi helyzetünk is rendeződött annyira,hogy bevállalhatunk egy kisbabát.Nem görcsöltünk rá nagyon a témára,de az elmúlt 3 hónapban nem védekeztünk,mert mindketten úgy érezzük,hogy készen állunk a babára.Az első egy hónapban a páromban felmerült egy kis aggodalom és úgy tűnt,hogy meggondolta magát,megijedt a ránk váró felellősség súlyától és legszivesebben felfüggesztette volna a dolgot.Akkor én igyekeztem megnyugtatni,de persze nem erőszakoskodtam,hiszen tudom,hogy a gyermekvállalás valóban nagy felelősséggel jár és egy ilyen dolognál,mindkét félnek teljesen biztosnak kell lennie magában.
A párom végül megnyugodott és letisztázta magában a kérdést.Arra jutott,hogy nagyon szeretné a babát és úgy érzi,hogy felkészült rá.Egy hónapig minden rendben volt,erre most én kezdtem el pánikolni.Ugyanazok a dolgok merültek fel bennem,mint annó a páromban.Megijedtem ettől a dologtól.Igazából nagyon szeretnék kisbabát,de mégis megrémít a dolog.Félek,hogy nem leszek képes megfelőlen ellátni a kötelességemet.Most kicsit össze vagyok zavarodva,de a lelkem méllyén tudom,hogy szeretném ezt a babát.
A kérdésem az lenne,hogy másban is felmerülnek-e ilyen gondolatok?És,hogy ezek a dolgok nem utalnak-e arra,hogy esetleg várnunk kéne még a gyermekvállalással?
Mégegyszer elmondom,hogy nagyon vágyom már a babára,csak van bennem egy hatalmas félelem a jövőre nézve és nem tudom,hogy ez ilyenkor normális-e.
válasza: válasza:Persze hogy van benned félelem, hiszem valami olyat szeretnél, amiben még nincs tapasztalatod. De úgy érzem, csak pillanatnyi "berezelés" ez nálad. Szerintem sokaknál van, nálam kisség utógyujtásos volt a dolog, mert miután kibújt a lányom, ott a szülőszobán öntött el az a hatalmas felelősség érzés. Hála Isten gyorsan elmúlt. Azóta még két ikerfiam van, és kacérkodom a negyedik baba gondolatával.
Elmúlik ez az érzés szerintem. :-)
válasza:Egy baba a sok-sok öröm és boldogság mellett, aggódást és félelmet is jelent.
Ezek természetes gondolatok, hiszen életed legnagyobb döntése egy gyermek. De akiben egy szemernyi aggódás sincs, az szerintem nem normális. :)
Ha felelősségtudat van benned, akkor persze, hogy elgondolkozol azon, hogy miként fogsz helyt állni, de mi anyukák nem arra vagyunk teremtve, hogy ne tudjuk mit kell csinálni. Bennünk valóban vannak ösztönök és anyai megérzések. S kitartás!
Anyaként én most Superwomennek érzem magam. Bár repülni nem tudok, de bármit meg tudok tenni a gyermekemért. Most is van bennem kétely, de teszem a dolgom, mert kell csinálni, és kell menni előre.
Babát akkor kell vállalni amikor szeretnél, nem pedig akkor amikor nem lesz benned kétely az élettel kapcsolatban, mert olyan szinte soha sincs. Aggódás, féltés, rossz napok mindig is lesznek, és majd épp a gyerek fog továbbsegíteni ezeken.
válasza: válasza:Szerintem is teljesen természetes, a kérdés még az hány évesek vagytok? Mert ha pl. 20-23 akkor még tolhatjátok, de ha túl jártok a 25-ön akkor szerintem ne várjatok. De még egyszer hangsúlyozom teljesen normális ha féltek, mi is megijedtünk mind ketten, sőt még most is számtalanszor eszembe jut, hogy mi lesz ha megszületik, jól fogom e csinálni a dolgokat és jó szülei leszünk -e a kicsinek.
34 hetes kismama
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!