Lányok, nők akik már többet nem szándékoztok teherbe esni? (a többi lent)

Na nekem csak arra kell gondolnom,hogy milyen nehéz volt,mikor betegeskedtek,az átvirrasztott éjszakák,a fájdalmas sírások,de nem tudja megmondani,hogy mi a baj! A kétségbeesést,hogy mi lesz vele,mert lehet műteni kell a fülét. A kruppos rohamok éjszakánként!

Ezek egy pillanat alatt átvillannak,és örülök,hogy mind a kettő tud beszélni,és nem vágyom a picire!

Olvastam itt egy számomra érdekes választ, amiben az volt leírva, hogy sajnos a babákból kisgyerek, majd kamasz lesz.

Kicsit meglepett ez a hozzáállás, hiszen minden kornak megvan a maga szépsége. Én például nagyon szerettem azt az időszakot, amikor oviba mentek, és napról napra egyre több tudást halmoztak fel. A kiskamaszkort is imádtam, mert jó volt nézni, ahogyan önállósodnak, mégis kötődnek hozzánk. De a nagykamasz kornak is vannak szépségei, öröm látni, amikor egy csomó dolgot önerőből meg tud oldani a gyerek.

Szóval nálunk éppen azért született több gyerek, mert a gyerekkor minden időszakának élveztem a szépségeit, és örülök, hogy minél tovább van olyan gyerekem, aki még nem akar kirepülni.

A várondós, babás időszak is gyönyörű, és én is komolyan sajnálom, hogy most élem át utoljára, milyen egy pici baba a családban.

5 gyerekes anyuka.

Én írtam azt a hozzászólást. Elsősorban az anyagi részére és a szülőre háruló egyre nagyobb felelősségre gondoltam. Vagyis saját magamra, aki egyedülállóként egyre nehezebben tudok a mindennapokban helytállni. Pl. munkaidő és óvoda-nyitvatartás valahogy ritkán jön össze, így sokszor napokig alig látom, miközben a bébiszitterre megy a fizetésem fele...

Amíg kisbaba volt és vele lehettem egész nap, az maga volt a menyország. Erre az időszakra gondolok sokszor napközben, amikor lemerülök és szükségem van erőre, hogy bírjam.

Kérdező. Köszönöm, kedves vagy. Jó lenne, ha így lenne.