Lányok, nők akik már többet nem szándékoztok teherbe esni? (a többi lent)

A terhesség nekem sem fog hiányozni szerintem... Csupa kényelmetlenség az egész. A babáimat imádom, de valahogy nem jár át az eufória a szülés gondolatától sem :).

Jobban szeretem, ha én uralom a saját testem.

Lehet, hogy másképp fogom gondolni, ha már meglesz a babám (2.), de így most néha szívesen "leraknám", hogy tudjak hason aludni, ne zárja el az epevezetékem, és igyak egy jó házi pálinkát. Voltak ugyanilyen gondolataim az első bébivel is. Ez talán önzőség vagy kényelmesség, de azt bárki előtt vállalom, hogy ez az "áldott állapot" nagyon "terhes" tud lenni.

Én egyedül maradtam a fiammal. Ezért nem valószínű, hogy lesz még egy...pedig mennyire imádtam a terhesség és a babázás minden percét.

Csak az a baj, hogy ez a paradicsomi állapot múlandó és utána a babából kisgyerek, a kisgyerekből nagy gyerek, kamasz majd felnőtt lesz...

Úgyhogy ilyenkor (ha rámtör a babázás utáni vágy) sóhajtok egy nagyot és megyek a hűtőhöz, hogy teletömjem magam :(

Első terhességem ikrekkel végződött, két csodálatos fiúval. Természetesen császármetszéssel, mert miért is ne ... :/

Felépülésem több, mint fél év volt. Nem tunyultam el, de két gyerkőc mellett nem minden rózsás! Főleg akkor nem, ha nem egyszerre csinálnak mindent. Végül is nem gépek, hogy ezt tegyék, de néha jól esett volna, ha azok lettek volna :DD

Ezeket félretéve imádjuk őket. Belegondolva az összes éjszakai kelésre. Arra, hogy 30 perccel később üvöltöttek mindenért, hogy össze-vissza aludtak, hogy a tejem vagy spriccelt orrba-szájba, vagy éppen apadt, a hozzátáplálás dupla örömére, amikor ne csak te leszel tiszta cékla, hanem körülötted minden.. és még a gyerek háta mögött a frissen festett fal is... húúú nem hiányzott!!!

DE! védekezés mellett terhes lettem megint. közel 5 éve születtek meg fiúk. Eszemben nem volt, hogy én még egyszer szike alá feküdjek és pedig fogok. Még 4 hónap.. és ami a legviccesebb, hála a genetikának és a rokonságnak: 2 leányzónk lesz.

Mondhatnám félvárról, hogy mi már rutinosak vagyunk, de egy gyermekre, akárhányadik is: nem lehet felkészülni!

Azért reménykedem, hogy a leányzók nyugisabbak lesznek, vagy legalább egymásra hangolódnak!

Amúgy imádtam/imádok anno is és most is terhes lenni.. főleg, mikor 5 hónaposan megkérdezik, hogy a napokban szülök?! :]]]]

Én is így vagyok mint te 3 gyerkőcöm van, lehet hogy még majd egyszer ha jobban mennek a dolgok (ez egy 5-6 év múlva azért ki fog derülni számunkra) még egy utolsót bevállalunk, de az eszem nagyon azt mondatja hogy valószínű akkor már nem fogunk még egyszer belevágni a szülés-szoptatás-nem alvás-állandó készenlét stb. körbe.

Még úgy utoljára 38 évesen lehet hogy szülnék egyet de egyre többször jut eszembe hogy már nem fogok valószínű.

A legkisebbem 5 hónapos és REPÜL az idő egyszerüen olyan gyorsan felnő és annyira kevés ideig csecsemő:)

Szülést utáltam amúgy nekem szinte mindig halálfélelmem volt közben, de a terhességet nagyon szerettem, a vizsgálatokat is, panaszom pedig az első terhességet leszámítva alig volt!!

Szóval én megértelek:)