Várjunk, ne várjunk?

Lehet, hogy nem fog tetszeni, amit írok, de én utálom amikor valaki azzal jön,hogy mire várjunk!

Nem mindegy ugyanis,hogy milyen körülmények között mondja ezt.

Mert ennyi erővel, akkor mindenki szülhetne a kopasz fenekére, mondjuk rögtön a suli után, nulla munkával, anyuék nyakára stb. Mondván, később sem lesz jobb.

Nekem az a véleményem,hogy azért meg kell próbálni.

Én pl. vártam. Pedig szülhettem volna 22 évesen is. Igazából a szüleim állnak úgy,hogy tudtak volna mindenben segíteni. Más kérdés,hogy sem én, sem a férjem nem gondoltuk,hogy a nagyszülőknek akarunk gyereket. Másrészt én mindig úgy gondoltam,hogy annyi gyereket akarjak, amennyit egyedül is el tudok tartani,ha gond van. Ehhez viszont munka kell pl. a suli után. Hogy legyen tapasztalatom, akár egy kis pénzem, és utána könnyebben vissza tudjak menni dolgozni. Szóval szerintem butaság,hogy amit felépítesz a karrieredben, azt lerombolod.

Azért valljuk be,hogy hamarabb felvesz bárki egy olyan embert dolgozni, akinek van tapasztalata,mint egy olyat, aki még életében nem dolgozott. Nem beszélve arról,hogy ha mondjuk suli után egy percig sem dolgozik a szakmájában, akkor x év után meg el is felejtheti, amit a tanult!

Szép dolog a nagy család, csak sajnos nem is egy olyan ismerős van,aki bevállalta akár a 4-5. gyereket is, apuka meg Isten ne adja meghalt, vagy elváltak, és csak a kötelező gyerektartást fizeti.

28 éves vagyok, első babát várjuk. Nincs hitelünk, normális fizunk van. Nem, nem vagyunk gazdagok, de van nem is kell falnak menni,ha mondjuk lebetegszünk (ahogy pl. most a férjem) és 5 ezret ott kell hagyni gyógyszerre. Nem érzem magam öregnek a szüléshez.

Az anyagiakon kívül pedig úgy érzem megéltem, amit meg akartam. Voltunk nyaralni, kirándulni, buliztunk eleget. Ez sem elhanyagolható. Sajnos sok esetben látni,hogy nem élik ki magukat igazán a szülők és a gyerek minden hétvégén a mamánál van, ők meg reggelig buliban.

szia!

Kb. úgy látom én is mint az előző válaszoló!

Én 23 voltam amikor a gyerkőcünk megszületett! Én fiatalon szerettem volna szülni, de a diplomát mindenképpen megakartam előtte szerezni! Pont úgy alakult, ahogy terveztem, lediplomáztam és jött a bébi!

DE: ahogy az előző válaszoló is írta nem dolgoztam egy percet sem! Jó anyagi helyzetben vagyunk szerencsére (férjem és szüleim is egyaránt) ezért vállaltam be 0 munkaviszonnyal a babát! Nem is bántam meg, minden szuper, jól megy az életünk, de azért az a pár év meló nagyon kellett volna! KELL az élettapasztalat, a munkatapasztalat, az, h van egy hivatásod, van hova visszamenned stb.

Privi vélemény: Szerinetm az a legjobb, ha egy csaj lediplomázik, és dolgozik pár évet, és még 30 előtt elkezd komolyabban is gondolkozni a gyerekvállaláson! Manapság sajnos sok nő esik abba a hibába, h elkezd dolgozni, aztán elkapja a gépszíj, nem akarja félbeszakítani a karrierjét, aztán meg elrepülnek az évek, és ott van 35 évesen, h nincs gyerekem, és jaj de szeretnék! Akkor meg lehet, h nem is jön össze egyből, éveket kell rá várni!

Én azt mondom legyen egy biztos, stabil párkapcsolat, diploma, pár év munkaviszonnyal, lakás (akár hitelre), de mindenképpen saját valami, a szülőktől független! Kb. szerintem ennyi kell!

Most jutott eszembe, h sokan úgy vannak vele, h gyerkőc mellett is lehet diploma! Ezzel egyetértek, csak ahhoz segítség kell, nagyszülők, barátok, rokonok stb, és ez megint egy kiszolgáltatott helyzetet, véleményem szerint önállótlanságot szül!

Azért a két kérdés közt van némi súlykülönbség. Hiszen ha már létrejött egy élet, nem fogja senki azt tanácsolni, hogy vetesd el, hanem inkább azt mondják, hogy küzdj érte, és tegyél meg mindent, ami az erődből, akaratodból telik.

Saját lakásra, jobb életre talán tényleg hiába várunk, de ha van normális munkája, keresete mindkettőtöknek, és elég érett a kapcsolatotok, boldogok vagytok együtt, akkor nincs mire várni, ha babát szeretnétek. Én nem olvastam egyik kérdésedet sem, de ennél többet szerintem ezekből nem is lehet kihozni.

Nem olvastam a pár hónappal ezelőtti kérdéseidet, de azért a 2 között nagyon nagy különbség van! Nem értem miért csodálkozol, hogy a válaszok is különböznek. Ha még csak gondolkozol a babán, és nem annyira jók a körülmények, akkor persze, hogy inkább abban a pillanatban lebeszélnek, mert azért csak jobb lenne egy bejelentett munkahelyről elmenni szülni, mint hogy csak a gyest kapjad.

De! ha már megfogant a baba, mint ahogy a 2. kérdésed szól, az egész más tészta. Ott már konkrétan úton van az új élet, és persze, hogy senki nem fogja azt mondani, hogy vetesd el! Hacsak tényleg nem olyan gáz a körülményetek, de a tiétek nem az. Nyílván ha egy 16 éves írja ki a kérdést a szintén tini pasijával, akkor másabb válaszok érkeznek. De az a helyzet, hogy ti valahogy pont középúton vagytok. Az a se nem a legjobb, de nem is olyan rossz között. Ezért van az, hogy amíg még tudsz választani, hogy legyen baba vagy ne, akkor még inkább várakozást tanácsolnak, de ha már úton van, (persze akkor is van választásod, csak akkor már konkrétan egy élet múlik rajta) akkor azt, hogy tartsátok meg. Nem tudom így érthető-e.

Amúgy úgy látom még mindig ezen őrlődsz. Abban van igazság, hogy ha az ember a tökéletes időpontot várja, akkor az nem fog eljönni, de azért legyen egy alap, ne a semmibe szülessen. Én konkrétan nem tanácsolok semmit, ezt úgy is Ti döntitek el, Nektek kell látni, mennyire férne el egy gyerek az életetekben. El tudnátok-e tartani, mennyi marad a jövedelmetekből hónap végére, vagy ilyesmi. Ha belekalkulálod, hogy szülés után csak gyes+csp-t fogsz kapni, plusz a gyerekre is költeni kell, akkor úgy is elég lesz-e a pénz segítség nélkül is.

A válaszok valószínűleg azért különböznek,mert a még családtervezős kérdésedre azok válaszolnak akinek nincs,vagy nem akar.akar de nem sikerül a baba,akinek rosszul sült el a dolog,gondolok alkesz,munkanélküli férj,adósság,stb. vagy úgy vállallt gyereket hogy gőze sem volt miről van szó igazán,a másodikra meg az aki belevágott,aki anya akart lenni,aki tisztába volt vele hogy ha a szerelemnek lesz gyümölcse akkor ha akarnak mindent meg tudnak oldani!

Nem mindegy az sem ki mit tart átlagos életszínvonalnak,vagy miről gondolja azt hogy feltétlen szükséges a babához!

Mi kb. fél éve várunk a babára (az elsőt elvesztettük),nem aggódunk a pénzen,és nem azért mert milliók vannak a zsebben,sőt mind ketten gyárban dolgozunk,hanem mert tudjuk hogy apa dolgozik,mellé ami a babónak jár az megfelelő gondolkodással elég!Sok minde meg van rokonoktól,majd csak a kis személyesdolgok kellenek!

Tudod van akinek elengedhetetlen kellék egy "zoo" mintás bébifotel 17.000 ft-ért,vagy csak a legmárkásabb babakocsi,kiságy,természetesen újjonnan.Nekünk nem,mi szeretetbe,meleg, kis egyszerű othounkba várjuk a babónkat majd,minden extra nélkül!Hazudok!A mi babánkat EXTRA nagy szeretet várja majd:)

Tehát hogy ha számít amit gondolok,akkor ha tényleg nem a nullára szülnél babát,akkor ha okosan gondolkodtok akkor nincs akadálya!

Jah,tudod én tisztában vagyok azzal is hogy mennyi "felesleges" dologra költünk most,amit persze megtehetünk még,ha hárman leszünk akkor nyílván nem az új Fergie-s parfümöt hanem pelust veszek....ha érted:)

Kicsit a pénz köré fonódott a válaszom,de gondolom emiatt vaciláltok,nem?

Az utolsó válaszoló vagyok,elolvastam megint a kérdést!

Szerintem nyugodtan vágjatok bele,főleg ha van háttér!

Mi is úgy gondoljuk a "tökéletes" élethelyzet sosem fog eljönni,a mai világban mindig hibádzik vaalami,nem érdemes halogatni!

Sok sikert és mielöbbi babásodást kívánok!

Tünde

11-26 09:33-al értek egyet. Viszont szerinted meg "logikailag" olyan válaszok kéne érkezzenek, hogy vetesd el, ha csak véletlen csúszott be? Szerintem az emberek többsége, hiába anonim az oldal, őszintén és jó indulatból fogja neked azt írni, hogy ilyen esetben (hiszen, mint írtad, egészségileg, anyagilag, párkapcsolatilag nincs akadálya), tartsd meg a gyermeket és inkább nézd az élet a napos oldalát.

Én is ezt írnám: Ha még vacilálsz, várjatok vele kicsit - bár tény, hogy tökéletes élethelyzet sosincs, de érzelmileg is meg kell érni. Ha becsúszott, próbálj örülni neki és nyugi, megoldódik.