Hogy viselnétek, ha a barátnőtök abortuszpárti lenne?

De milyen helyzetben merült fel ez a kérdés?

Ha nagyon fiatalok vagytok és nem tudnátok felnevelni, akkor értem a döntését.

Ha alapvetően abortuszpárti és bármikor elvetetné a gyerekét, akkor nem értem.

Ha pedig védekeztek, akkor oké. Ha nem és ehelyett megy inkább abortuszra, akkor az furcsa.

Szerintem is az a kérdés, hogy ez milyen helyzetben merült fel. Elméleti diskurzus vagy vészhelyzet?

Mi a férjemmel még épp csak belevágtunk a közös életünkbe, én tanultam, ő éhbérért szakmai gyakorlaton, amikor kimaradt egy mensim és megijedtünk. Én megtartottam volna és ezen ô teljesen ledöbbent, nem is gondolta, hogy más lehet az álláspontunk. De leültünk, megbeszéltük normálisan.

Szerencsére kiderült, hogy nem vagyok terhes.

Késôbb lett egzisztencia, össze is házasodtunk, és tervezetten jöhetett a babánk. 10 éve vagyunk együtt, még mindig szerelemmel szeretem.

Annyi biztos, hogy neki a sorrend akkor (és tán most is): már megszületett családtagok anyagi biztonsága és csak utána egy ismeretlen gyermek élete. Nekem viszont nem fért volna bele az életembe, lelkiismeretembe ez az ár... és ugye a végső döntés a nőnél van.

Fogalmam sincs, mi lett volna, ha akkor terhes vagyok - vajon együtt maradunk-e. Én optimistán inkább arra szavazok, igen. De nem tudom, mi a tanulság :)

szerintem legyél inkább a védekezés híve. Nehogy azt gondold, hogy könnyű örökbe adni egy kisbabát akit kilenc hónapig a pocakodban éreztél, bár elvetetni sem könnyű.

Szerintem ezt a nőnek kell eldönteni, hogy megszüli e, vagy sem. De ha téged zavar ne szexelj vele és akkor nem lehet gond.

Abortusz helyett örökbe adni (nem örökbe fogadni)?

Az sem könnyű. 9 hónapot végigcsinálni és aztán odaadni valakinek? Huhh, hát az is piszok nehéz.

Én sem vagyok abortuszpárti, épp azért mert ragaszkodom a saját gyerekemhez, így odaadni sem tudnám senkinek sem. Ha képes lennék róla lemondani, akkor bármikor lemondanék róla. De ha erre nem vagyok képes, akkor sem magzati korban, sem már hús-vér életként sem tudnék róla lemondani.

Én is örökbeadás párti vagyok.

De ugyanakkor egy terhességet végigcsinálni nem egyszerűen egyenlő azal, hogy "egy baba van a pocakban" és kész.

Pl apróságok: a hányinger, aluszékonyság, fáradékonyság, mellfeszülés, ingerlékenység, állandó pisilni járás, dagadó láb, striák, dokihoz járás, vitaminok, egész ruhatár kényszerű cseréje, ismerősök megjegyzései... stb. A terhesség és a szülés is váratlan, ritkábban súlyos, de gyakrabban sokszor egy életen át megmaradó egészségügyi vagy esztétikai problémákat okozhat. Lehet, hogy "csak" kevesebb lesz az ember haja, vagy lógósabb a melle, vagy kitágul a hüvelye, vagy lesz pár vágása... de én pl. szülés után 2 hétig az intenzíven voltam.

Úgyhogy persze mindent a babáért és szerencsés esetben az anyuka nagyjából régi fényében virul a szülés után is, de bele kell kalkulálni, hogy ez sajnos nem mindig alakul így.