Hogy viselnétek szüleitek érdektelenségét?

Hála nekik nem ilyenek de akkor nem kell vinni, mert előnyötök nem származik csak idegeskedés.

talán pár év múlva megváltozik a helyzet és már nem csak dicsekvésre meg mutogatni lesz jó a kicsi

Nekem apám ilyen. Nem nagyon izgatja, hogy van egy unokája. Egy utcában lakunk, de jó, ha 2x átjött az egy év alatt. Ha tologatom, és véletlenül találkozunk, odaszól a gyereknek vmi baromságot, és ennyi.

Én lesz@rom! Ilyen bunkó! Velem és tesóimmal sem foglalkozott többet...

Sajnálom, hogy a te szüleid is ilyenek.

Az én nagyobb gyermekem már lassan 10 éves lesz, és igazából nem érdekel már, hogy milyen az anyám. Csak a gyerekeimet sajnálom, hogy nem tudják meg, hogy milyen az a nagyszülői szeretet! Ha én nem viszem őket a mamához, nem is találkoznak..

Ne csüggedj ez miatt, mert ezen nem tudsz változtatni. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni szerintem. Ők ilyenek, megváltozni nem fognak ők sem, te sem. Jobb ritkábbra fogni a találkákat, és akkor kevesebb az idegeskedés is.

Tökéletesen megértelek (sajnos).

Mikor terhes voltam, még a szülésre is be akart jönni az anyósom. Aztán most meg havi 2-3 órát tölt az EGYETLEN unokájával. Az anyám a másik fele: neki a pasija fontosabb, ő több mint féléve látta a fiamat utoljára (a pasija megbántott engem, elnézést sem kért, mintha semmi nem történt volna, vele nem akarok közösséget vállalni, az anyámnak meg csak a pasi számít).

Azt hittem egyedül vagyok ezzel, hogy csak az én szegény gyermekem nem tudja milyen egy igazi nagyi, de akkor sajnos nem egyedi a probléma.

Az anyósom is ha jön csak fotózkodik, aztán a munkahelyén mutogatja - de emellett semmi kapcsolata az unokájával. Ugyanezt csinálta az én anyám is: csak a képmutatás.

Megértem, hogy bánt ez Téged is! Nekem nagyon jó nagyszüleim voltak/vannak, most a dédunokájuk iránt is folyton érdeklődnek.

Ha csak a feszültség van belőle, tényleg ne foglalkozz velük! Már én is azt csinálom, hogy nem is keresem egyik társaságát sem, mert engem csak felidegesítenek, a fiamnak meg a rossz dolgokat (függöny tépés....) mutatják, mekkora móka. (Én meg utána kínlódhatok, hogy ismét leszoktassam a butaságról, mikor magától eszébe sem jutott a kicsimnek és akkor már csak mi ketten szenvedünk).

Most februárban volt utoljára nagyi a fiamnál, de nem is keresem, kíváncsi vagyok, mikor lesz kíváncsi rá.

16 hós kisfiú anyukája

Ezzel nem biztos, hogy segítek rajtad, de engem is bánt.

Bár nálunk nem az én szüleim, hanem a páromé részéről van így.

Talán azért fáj ez nekem, mert én imádtam mind a 4 nagyszülőmet, többet voltam náluk szinte, mint otthon,

így ez a kép él bennem a nagyszülő-unoka viszonyról.

Most meg; a terhességem bejelentésekor nagy örömujjongás, hű meg hó, aztán nagy ritkán felénknéznek, érezhetően kényszerből, semmi szeretetet nem érzek tőlük...ááá nem is húzom fel magam.

Az vigasztal, hogy az én szüleim legalább imádják a gyerekem, csak ők meg másik városban laknak:-(