Magánrendelésen hogyan zajlik egy andrológiai vizsgálat? Ott kell produkálnia a páromnak vagy vihetjük is! Biztosítanak olyan kultúrált helyiséget ahol esetleg tud produkálni?

Nekünk hála Istennek nincs ezzel tapasztalatunk.

Én egy filmet láttam egyszer, ami erről szólt. (Igaz nyugati, de egy magánrendelő szerintem biztos van olyan "komfortos" nálunk is)

Ott külön helység volt, újságokkal, de még az is lehet, hogy Te is bemehetsz vele.

Amennyire tudom, "frissnek" kell lennie, meg a tárolás sem mindegy, úgyhogy vinni szerintem ezért nem lehet.

NAgyon sok erőt kívánok Nektek!

(Egy kedves házaspár ismerősünk mesélt ennek az egésznek a lelki nehézségéről, de erre a részletre épp nem tért ki, hogy milyen körülmények között kell leadni a "mintát", csak azt, hogy ez egy embert próbáló procedúra)

Biztos lesz lehetősége abban a kis szobában elindítani, miért ne?

Szerintem ne vádold "még Te is". Épp elég nehéz ez neki. Támogasd, szeretgesd, és legyél megértő a "paráival" szemben, még akkor is, ha ez nagyon nehéz Neked.

Valahogy a férfiak nehezebben mennek ilyesfajta vizsgálatra mint a nők. Nem tudom, ez miért van, de így van. És a férfiak alapból sokkal szégyenlősebbek, az is biztos.

Kitartás! gondolj mindig a célra, és próbálj laza maradni.

(Ezért írtam, hogy sok erőt! Mert ez marha nehéz! Mindenkinek!)

A 13:45 vagyok.

Szerencsés? Attól függ honnan nézzük. Csak lombikkal lehet babánk, alig van spermium a cuccban...

Kül.amit leírtál, pont olyan az én párom is. Nem lehet, hogy azonos férfivel élünk együtt mindketten? :DDD

Komolyra fordítva a szót: kemény 5 hónapig győzködtem, hogy menjen orvoshoz. Én már 3 hónap után mentem hormonvizsgálatra, 5 hónap után HSG-re. Nálam minden OK volt, ő meg csak hajtogatta, hogy:" na, ha megint megjön, akkor elmegyek én is, de tuti nem velem van a baj, biztos nálad nem OK valami." A végén már kicsit leordítottam a fejét, hogy mostmár a f*szomon jön ki, hogy csak húzza az időt, velem minden OK, ÉN szó nélkül mentem a dokihoz, nem voltam beszari. Hozzáteszem, a mai napig (lassan 1 éve) nem tud beletörődni abba, hogy nála van a bibi. Miután már elzavartam a dokihoz és kiderült, hogy mennyire nagy a gond, a következő vizsgálatra már egy hónap múlva ment volna, hogy biztos javult és most jó az eredménye...alig tudta kivárni a 72 napot.

100 szónak is egy a vége: szerintem a párod fél.

Amíg nem látod feketén-fehéren az eredményt, addig bizakodsz legbelül és a szokásos "velem úgyis minden rendben"-t hajtogatod, de mikor a szemedbe mondják, hogy igenis nem tudod teherbe ejteni a feleséged, ezt egy férfi nagy szégyennek érzi. Amikor párom megtudta az eredményt, jó ideig nem is akart szeretkezni. Mindig azt hajtogatta, hogy minek, nincs belőle semmi haszon, nem tud gyereket csinálni. Hú de nehéz időszak volt...no, akkor kellett egy rakás türelem, megértés és sok-sok szeretet...

Próbálj vele beszélni és mondd el neki, hogyha azért fél, nehogy nála legyen a gond, te akkor is ugyanugy szereted, nem változik semmi. Gondolom ő sem hagyna el, ha veled lenne gond, akkor miért fél... Ilyen lelkizős (költői)kérdéseket tegyél fel neki. Nem kell, hogy válaszoljon, elég ha megnyugtatod.

Semmi gond, már hozzászoktunk a gondolathoz, hogy csak így lehet babánk. Miért ne sikerülne? Biztasd valahogy. Mondd, hogy olyan, mint egy tenyészbika, biztos nagyon sokat fog most is produkálni, blablabla...hízelegj egy kicsit az egójának, bármivel. Hidd el segít. Én is néha olyan hülyeséget bemondok a páromnak, hogy csak nevet rajta, de máris jobban érzi magát. Általában azt szoktam neki mondani pé körül, hogy beszélje meg a kisfickókkal ne csak tárlat vezetést csináljanak a méhemben, hanem dolgozzanak is egy kicsit. Nem disco az én méhem, hogy csak úgy ellézengjenek ott...

Érted már hogy gondolom? El kell bagatellizálni a dolgot, másként nem tudja az ember átvészelni a sikertelen hónapokat.

Sok sikert nektek és ha kérhetlek, írd meg mi lett végül az eredménye!