Hogyan tudnám a gondolataimat elterelni a teherbeeséstől?

Hát megértelek, én is voltam hasonló helyzetben, de én nem bírtam 1 évig, én már 5 hónap után bekattantam és valami belső hang azt súgta, hogy lépjek a tettek mezejére, mert itt valami nincs rendben...

Első körben a férjemet küldtem el spermavizsgálatra (egyszerűbb először a pasit vizsgálni) és ki is derült, hogy nagy baj van:(

Egyből mentünk lombikra, még 1 évet várnunk kellett a csodára, de az már gyorsan eltelt mert sokat kellett járni kezelésekre.

Ma már boldog szülők vagyunk.

Sehogy. Amíg nagyon akarod addig csak ez fog a fejedben járni. Én is így vagyok.

Én elvetéltem 6 hetesen. :(

Első vagyok!

Azért amit a többiek tanácsolnak nem biztos, hogy elég... Nálunk a férjem pl. menthetetlenül meddő, lehettem volna én bármilyen laza, romantikázhattunk volna mi bármeddig, soha nem estem volna teherbe.

Irány az andrológia, a vizsgálat 10 perc (mintát produkál a férjed egy csészébe és ennyi), ha minden ok az eredménnyel, akkor lehet tovább lépni, Téged kivizsgálni.

második vagyok.

még annyit hozzáfűznék, hogy igen jobb ha eltereled a gondolataidat, olykor nem baj ha rágondolsz, csak ne egész nap. én is így vagyok, voltam. én ahogy elolvastam a 3. hozzászólót akkor döbbentem rá, hogy kevés, hogy eljárok munkába, kell még valami.

Egy pszichológus ajánlotta egy újságban arra az esetre, ha valamin egyfolytában jár az agyunk:

Szentelj a napodban egy fél órát arra, hogy jól kidühöngd-átrágd-belemélyülj a problémába. Ha a nap folyamán máskor is eszedbe jutna, gondolj arra, hogy abban a kiszemelt fél órában majd rágódsz rajta eleget. Mihelyst letelt a fél óra, gondolj arra, hogy most már elég - majd holnap a következő fél órában folytatod.

Nekem be szokott válni. :-)

Azt nem tudom, hogyan terelheted el a gondolataidat de azt tudom, hogy el kell pedig.

Több mint 6 év után most először maradtam terhes. Voltunk kivizsgálásokon, kiderült, hogy egészségesek vagyunk (illetve nálam volt baj, de kijavították már vagy 3 éve), és baba sehol.

Volt idegeskedés, harag, dühöngés, elkeseredettség, minden.

Aztán letettem arról, hogy valaha is lesz, és akkor elkezdtem nem figyelni magam. Erre jött az, hogy volt egy olyan időszak az életünkben, amikor minden egymásratevődött: munkahelyváltás nála, rengeteg munka nálam, minden hétvégén valamilyen program (esküvő, utazás, családlátogatás...) és nem volt időnk arra sem gondolni, hogy mi is van.

És megtörtént a csoda. Most ötödik hetes babás vagyok, igen, tudom, innen hosszú még az út, de ott van a mi kisbabánk is végre...

Azt is tudom, hogy egy év alatt nem jutsz el arra az elkeseredettségi szintre, hogy amiket leírtam, azon túljuss.

De azért kívánom, hogy mégis minél előbb sikerüljön!