Honnan tudtátok, hogy készen álltok az anyaságra?

Kedves Kérsező!

Ne haragudj,asszem megbántottalak, nem állt szándékomban, de nem Te akasztottál ki igazán, hanem a másik válaszoló!

Már megnyugodtam :)

Szóval nagyon nehéz körülmények közt voltunk akkor, anyagilag is meg lelkileg is. Egyik ok.

Meg dac is volt bennem, hogy valami nem ugy történik, ahogyan én elterveztem :) 2. ok.

Gyerekkori negatív emlékek a gyerekekkel kapcsolatban. 3. ok.

Meg Te is írtad, hogy nem igazán érzed, hogy készen állnál az anyaságra. Én sem éreztem az elején..

De Te ne ess az én hibámba, ne értékeld alá magad, igenis mikor eljön az idő, készen fogsz állni rá, méltó leszel egy gyermek felnevelésére!

Bocsánat mégegyszer.

Én nem éreztem durvának, jót nevettem rajta... Mert valaki leírja az b érzéseit, valaki nem. Valakinek fura humora van. ezáltal másképp is éli meg a dolgokat (gondolom inkább ebből a másságból fakad a fura humor is)

A terhesség alatt felkészülni az anyaságra baromi nehéz, amúgy sem könnyű. természetesen aki éveket vár a gyermekáldásra, annak egészen más, de amúgy sem könnyű szerintem..

Az a válaszoló, aki felháborított egyeseket, meg eléggé infantilis, de ezt írta is, nem komolyan gondolta..

Meg nézőpont kérdése: azt írta "csak" krumplifőzeléket készít néha... az mióta nem rendes kaja?nekem az egyik kedvencem...

Válaszolok a kérdésre is..:

Én sehonnan, ugyanígy érzek mint Te..

De azt hiszem én sosem leszek az a rendes takarítós anyuka..A párom néha "pöröl" is velem, hogy legalább aruháimat rakjam össze, hozzáteszem, kosz sosincs, mert azt nem viselem el, de rendetlenség az akad. Szerencsés vagyok mert a párom mindent megcsinál, 3 hónap után előszőr fogok ma én porszívózni.:) A munkarendünk/körünk miat van, ő egészen sokat van itthon, én kb sosem vagy hulla fáradtan, ha itthon vagyok, akkor általában csaka mosás, mosogatás marad.Meg végre én főzhetek( imádok főzni, ha ideges vagyok, akkor a konyhában vezetem le a feszültséget...)

De ezek dolgok miatt félek én is a babától, igaz anyagi okok miatt leghamarabb tavasztól lehetnénk védekezés nélkül együtt, viszont ah itthon leszek majd a baba mellett hogyan lesz időm mindent megcsinálni? Tudom hogy sokan képesek rá, de mégis...

Anyukám szerint ez alakul, sosem vagy igazán kész rá, de a helyzet adja:) remélem így lesz, mert mindezek ellenére vágyom/unk a közös gyermekre,

kb. 3 éve vagyunk együtt, 1,5 éve élünk együtt, szülőktől függettlenül, van munkánk, tavasszal meglesz mindkettőnknek a diploma, 24-25 évesek vagyunk, úgyohogy jövőre minden adott lesz, csak kérjen meg előbb:P

Bocsánat,de én sem értem miért olyan nagy baj,ha valaki nem érzi magát ősanyának első perctől. Nekem már gyerekes, szókimondó barátnőim úgy szoktak fogalmazni,hogy na az,hogy te már terhesen anyának érzed magad legtöbb esetben baromság (ők nem így mondják:)kivétel nélkül mindegyik azt mondta,hogy amikor megszült,akkor jött az érzés. Sőt volt, aki még a kórházban sem érezte anyának magát, már meg is ijedt,aztán amikor hazavitték,akkor kezdte érezni!

Egyébként nekem az anyagi dolgok elengedhetetlenek voltak ahhoz,hogy gyereket vállaljunk. Én nem hiszem,hogy mindenhez elég a szeretet!

Egyébként két éve vagyunk házasok. Saját ház, kocsi, hitel nélkül, mindkettőknek jó munka. Most van útban az első baba. Ahogy meg volt az esküvő, a ház, akkor kezdtem el érezni,hogy nem bánnám,ha hároman lennénk. Ahogy kigondoltuk, jött is.

Hogy jó anya leszek-e? Nem tudom! Aki ki meri jelenteni, hazudik. Anyának nem születünk, hanem azzá válunk. Csak van akinek könnyebben megy, van,akinek nehezebben. A lényeg,hogy megpróbálja!

Én sem tudom, minek belekötni a tegnapelötti 3. válaszolóba, sokan vannak, akiknek csak úgy becsuszik, pont mikor egyáltalán nem várják, akkor szokott ilyen történni :), sokan vannak olyanok, akik nem tervezik csak későbbre, és nem kell évekig próbálkozniuk.

Nem vagyunk egyformák...és ez nem feltétlen baj vagy elitélendő. Ez van.

Kérdéshez vtérve: szerintem ez olyan dolog,ami kialakul bennünk,valakinek elöbb,van akinek utobb..

Egyetértek az előzővel: a rendszeretet nem egyenlő azzal, h készen állsz-e az anyaságra. Ha most elüldögélsz egész nap a kupiban, valószínűleg 2-3 vagy 5 év múlva sem leszel rendmániás házitündér, de ez nem jelenti azt, h ne lehetnél jó anyja a gyerekednek.

Én 30 évesen szültem, előtte 1-2 évvel kezdtem érezni azt, h fel tudnám adni az egész addigi életemet és szívesebben babáznék. Már nem érdekelt a bulizás, tudtam, h megtaláltam a páromat, anyagilag viszonylag rendben álltunk már + egyre többet gyönyörködtem más anyukák gyerekeiben, holott előtte nem nagyon érdekeltek.

Azt a válaszolót pedig nem kell lehordani, aki fel merte vállalni, h eleinte nem várta a gyerekét. Csomóan vannak, akik vegyes érzelmekkel viseltetnek a terhesség alatt, csak valamiért ezt nem illik bevallani. Minden kismamától elvárják, hogy nagy áhitattal beszéljen az áldott állapotáról. Ki így, ki úgy... az a lényeg, h most szeretettel neveli a picit.

Mindig úgy terveztem, hogy 25 éves koromra anya leszek. Sikerült, 24 vagyok, 6 hónapos a kislányom. Biztos anyagi háttérrel rendelkeztünk, amikor belevágtunk a gyerekvállalásba.

Hasonló mentalitású vagyok alapjáraton, mint te. Naphosszat lógtam a neten, nem érdekelt, ha pl. nem volt elmosogatva, vagy felmosva. A munkaidőm rugalmas volt, így sokszor 2-3 szabad napom is volt a héten, vagy csak 2-3 óra melóm volt egy nap. Azon kívül meg punnyadtam, olvastam, filmet néztem. Néha már a férjemnek kellett rám szólnia, hogy jó lenne, ha felporszívóznék már. :D

Aztán megszületett a kislányunk, és 100%-os figyelmet kap tőlem. Imádom, főzök rá, ha épp megeszi a házi kaját, játszok vele, élvezem az anyaságot.

De azért az megmaradt, hogy nem kapkodok 2 kézzel a házimunka után. Ha nincs elmosogatva, nem zavar, majd megcsinálom később, ha lesz kedvem. Eleinte furcsa volt, hogy nem az van, amit én szeretnék, de azért mostanra már összeegyeztettük a kicsikémmel a dolgokat. Így ha nap közben meg akarom nézni a Facebook-ot, vagy a GYK-t, akkor ő addig elpakolászik a szőnyegen mellettem. :D