Akiknél nem jön a baba, hogy tudják feldolgozni?

Szia!

Saját esetemet tudom csak leírni. Mi már vmivel több mint 1 éve szeretnénk kisbabát de nem sikerül, miközben a körülöttem lévő ismerőseim sorba esnek teherbe. Nem kívánom senkinek sem azt az érzést amit akkor él át az ember. Reménykedünk....

Nehezen, de sajnos az élet nem állhat meg.

Néha jól ki kell sírnia magát az embernek.

Jó ha meghallgatnak,de a sok "okos" tanácsból már nekem is elegem van.

Egy 3 éve babára váró

Szia!

Mi nem rég értünk a 6. évbe. Szörnyű! El sem tudom mondani, hogy milyen érzés hónapról hónapra mikor meg jön. De ha minden igaz, nem soká kezdjük a lombikot:)

Én túl vagyok sajnos 4 év várakozás után az első lombikon

:( ami nem sikerült. Ez még nehezebb. Mikor beraknak egy megtermékenyült petesejtet akkor már annyira közel érzed úgy voltam vele hogy olyan nincs hogy ne sikerüljön csak be kell ágyazódnia,menni fog. De nem. Ez keményebb mint spontán próbálkozós hónap után. Hisz itt az esély kb duplán nagyobb. Persze az sem túlontúl sok.

Ezt nem lehet feldolgozni. Ebbe nem lehet beletörődni. Minden hónap egy új remény, még ha azt mondom, hogy nem érdekel most már ez a téma, ez belül nem így van, csak kívülről mutatom. Mindenki terhes körülöttem. Ezt aki nem éli át, az még csak elképzelni sem tudja, hogy milyen érzés.Senkinek nem kívánom. Egy ismerősöm van akinek ugyan így nem sikerült sokáig a baba. Most már van egy szép kislánya. Elmeséltem, hogy velünk is ez van és, hogy mennyire borzasztó érzés és csak ennyit mondott ,,tudom mit élsz át teljesen együtt érzek veled én is így éreztem"- Ő volt az egyetlen ember akinek a hangján hallottam, hogy IGEN ő tudja, hogy mit érzek...

Ja és utálom mikor azt mondják, jaj de sajnálom, ne gondolj rá, aztán összejön... meg stb. adják a jobbnál jobb tanácsokat. Inkább szeretem már kerülni ezt a témát mások előtt. Megbeszélem a férjemmel a lelki fájdalmaimat. Na meg veletek. Bocsi, hogy kicsit hosszúra sikerült, de nagyon jól esik egy kicsit kiírni magamból!

Mindenkinek sok sikert kívánok!