Akik már régóta próbálkoznak babával-hogy bírjátok? Mi tartja bennetek a "lelket"? Néha tiszta szerencsétlennek érzem magam.

Bocsánat,hogy idepofátlankodom, csak gondoltam bátorításnak írok valamit. Bár én szerencsére nem vagyok benne, egy ismerőssel nemrég beszéltem. Mondta,hogy ő 35 volt, amikor terhes lett a fiával. Előtte 7 évig próbálkoztak. Kérdeztem,hogy miért nem mentek lombikra. Azt mondta,hogy ő vallásos és úgy gondolta,hogy ha a jó Isten nem ad neki gyereket, akkor annak meg van az oka. Le is tett róla. Spontán terhes lett. A fia nem volt még egy éves, amikor ismét két csíkos lett a tesztje. Nemsokára megszületett a lánya. Azóta azt mondja, hogy ő biztos akkor lett rá készen igazából testileg és lelkileg is,hogy anya legyen.

Szóval kitartás! Látjátok vannak, akiknek hosszú évekig nem jön, aztán mégis. Sőt gyorsan egymás után!:))

Mi ez a negatív hozzáállás????

Talán én nyugodtan elmondhatom a tapasztalataim, mert én nem a könnyen beszélő típus vagyok. 7 év után lettem babás, lombikkal! Már le sem írom mi mindenen mentünk keresztül, mert rá gondolni is rossz.

Azt egyikőtök sem írta, hogy átjárhatósági vizsgálaton voltatok-e. mert ha ott gond van, akkor tényleg hiába minden próbálkozás!

Hogy éltem túl?

1. Mindig úgy álltam hozzá, hogy de igenis lesz kisbabánk, nem lehet, hogy ne legyen!

2. Arra az esetre is készítettem fejben egy tervet, hogy ha nem sikerülne mégsem. Mindkét verziót építgettem gondolatban, hogy legyen mihez fognom, tudjak mibe kapaszkodni, bárhogy is alakul!

3.Mindig megpróbáltam magam jól érezni, még akkor is, ha nekem van egy utálatos anyósom, aki ráadásnak minden alkalmat megragadott, hogy a fejemhez vágja: "Neked soha nem lesz gyereked úgyse, valld be!" Ezt mondjuk ki is küszöböltem, kb. 1,5 éve nem beszélek vele egyáltalán. (Természetesen a párom mindig megy hozzá.)

Azért egy-egy képzeletbeli taslit kiosztottam minden negatívan gondolkodónak, mert ezt nem szabad feladni! Soha! :-))

Kitartást mindenkinek, és mielőbbi babásodást!!

22+3 hkm

Szia!

Én mondhatni akkor 4 éve vagyok szerencsétlen.Már 2 éve elkezdtük kivizsgáltatni magunkat, de utána abbahagytuk (esküvő, gerinc mütét stb.). Most ujra belelendültünk. Sokszor érzem ugy hogy nekem se fog soha sikerüni de utána rájövök miért ne sikerülne. A remény hal meg utoljára.

Sok sikert