Kb.1 éve próbálkozunk, eddig sikertelenül. Ha elmegyek dokihoz, milyen vizsgálatokra számítsak először? Tudom, hogy mindenkinél különböző - de aki orvosi segítséggel esett teherbe - az kb. mennyi idő volt?

Én májusban mentem először a sikertelenség miatt, szeptemberben lettem terhes.

Nekem hormonális gondom volt, azt könnyen lehetett kezelni gyógyszerrel.

Nálunk így kezdődött: spermavizsgálat és hormonnprofil.

ha itt minden oké, szerintem akkor jön az összeférhetetlenségi vizsg, a petevezető-átjárhatósági, meg a méhnyaknyák vizsgálata, h spermaölő-e...

Szia!

Nálunk ugyanez volt, először nekem citológia, hormonlabor, peteérés figyelés...stb...Férjemnél már több spermavizsgálat. Én majd most megyek laparoszkópiás (átjárhatósági) műtétre. De mi már nem bízunk a spontánban egyébként... :(

Puszi!

"Egy 2,5 éve próbálkozó pár"

2.-ik válaszoló vagyok:)

8 hónap után kezdtük a vizsgálatokat, és azóta tart..

Nálam minden rendben a hormonokkal, határértékeken belül vagyok minden vizsgálaton (hormonszintek, pajzsmirigy...stb...)A férjemmel voltak gondok, kevesebb spermiumszám, nem jó mozgékonyság+baktérium a spermában.

Sok utánajárás, és vizsgálat után az utolsó eredménye, ami január végén készült el, hál isten már jó lett.

Múlt hónapban nekem kicsit "megturbózták a pé.-met, hogy nagyobb esély legyen (clostilt szedtem+tüszőrepesztő szurit kaptam, és közben minden másnap hüvelyi UH-val nézték a pé.-t) Nem is egy volt, ami megérett, és meg is repedt (24, ill 27mm-est látott a doki a jobb o.-i petefészekben), de sajna nem jött össze ez sem. Azt mondta, addig nem töm tele hormonokkal, lehet, fölöslegesen, míg túl nem leszek az átjárhatóságin, mert ha elzáródás van, akkor fölösleges az egész, és egyből indokolt a lombik. Ha nincs elzáródás, akkor még pár hónap gyogyis kezelés, és ha nem jön össze, akkor is indokolt a lombik, mert azt mondta Ő nem tud csodát tenni....

Ami a türelmetlenséget illeti, ismerős a helyzet (én oroszlán vagyok, és ugyanúgy tüzes jegy, türelmetlen, és ha valamit elhatározok, az nagyon gyorsan kell, sikerüljön....)de hát ezt ugye nem tudom sürgetni, és ahogy telik az idő, és adom fel hónapról-hónapra, így már nem vagyok olyan türelmetlen. Inkább úgy mondanám, már annak örülök, hogy mindig egy fokkal, egy halovány reménysugárral előrébb jutunk a kis élet felé....

Többet sajnos nem tudunk tenni ennek érdekében....bárcsak tudnánk.

Ma már csak a remény maradt nekünk, hogy egyszer talán lehetünk szülők mi is....

Bocsi, hogy hosszú voltam:) puszika!