Hogy viselitek a kétséges kéthetet?

Én az elejében mindig bizakodok ,és most aztán tuti..., de ahogy közeleg a nemvárt napja egyre erősödik bennem a "biztos most sem sikerült" érzés. És sajnos ez is szokott történni úgyhogy már megszoktam.

Kívánom hogy hihess a megérzéseidnek. Hogy hogy elsőre? Most kezdtetek próbálkozni? Mi évek óta!

Egyet értek az előttem szólókkal sajnos sokan várunk hónapról-hónapra a parányi csodára de sajna nehezen megy.

Az elején izgultam, nem akartam, hogy megjöjjön és mérges lettem, amikor mindig megjött. Mára beletörtem. Ugyan kezelés alatt állok, de már olyan mindegy, hogy megjön, vagy nem jön. Meguntam örökké tövig rágni a körmeimet és egyébre sem gondolni, mint arra, hogy na most biztos kimarad. Aztán remélem, egyszer nekem is összejön, mégis. De már nem izgulok.

Nekem ez a 2 hét a legborzalmasabb. Az idő mintha ólomlábon járna és minden tünet jön elő, minden hónapban van "baágyazódásosvérzésem" is, ami persze pontosan tudjuk hogy a relatív ösztrogén hiány miatt van, de reménykedem. Amikor megjön, nincs kiborulás, de amikor elmúlik igen.