Megéri lemondani a gyerekekről és a családról?

Úristen, nagyon sajnálom, ami veled történt!!!

Mindenképp üljetek le egy nyugis este és beszéljétek meg a dolgot, hogy te hogy érzel és neki mi a véleménye, mit szeretne. Biztos sikerülni fog megbeszélni a dolgot.

Este űlj le vele, ès mindd el neki hogy érzel!

Örökbefogadàs?!

Megkérdezhetem hogy mennyi idősen történtek és lehet tudni miért?

Én mindenképp orvost váltanék, és addig mennék amig meg nem mondják hogy mi a gond!

Ne add fel!!! Azt a hiányt semmi nem fogja pótolni és ha nem vállalod be akkor soha nem leszel boldog. Pozitivan kell hozzáállni! Tudom nagyon nehéz. Az én 1. kisfiam is 33 hétre halva született, nagyon megviselt. Fél évre rá újra terhes lettem, 10. héten elvetéltem. Elvesztettem minden reményem, nem értettem miért történik ez velem. Féltem. 9 hónap múlva újra terhes lettem, barnázgatás, ijedelem,hogy megint elmegy, de szerencsére megszületett egészségesen a kislányom, majd 3 év múlva újra kislány (szintén barnázgatások mellett). De a kisfiam hiánya csak nem csökkent, igy 12 évvel az 1. fiam után újra babát akartam, mert azt éreztem ha nem lehet fiam akkor soha nem lesz nyugtom az életben. És a jó Isten meghallgatott mert megszületett most lesz 8 hónapos és ha hiszitek ha nem mintha minden fájdalmam megszünt volna. Előtte minden nap rengetegszer gondoltam rá, nem mondom most is azért minden nap átfut az agyamon, de úgy érzem hogy őt kaptam vissza. Még most is könnyezek hogy ezt leirtam. Ja, és mielőtt a pici fiammal lettem terhes, a 6. héten spontán elment megint egy babám. Gondolhatod.

Mint látod itt többen is irtunk gyakori vetélést és mégis sikerült. Nagyon nehéz lelkileg, de az anyai érzés és vágy egy kisbaba után mindennél erősebb. Kisfiamnál is persze barnázgattam, amnióra kellett mennem. Tehát kemény volt. De úgy álltam hozzá lesz ami lesz.

Kivánom neked hogy sikerüljön és irj magadról itt ha van kedved hogy biztathassunk.

Szia!

Iszonyatosan sajnállak. Én még egyszer sem estem teherbe a három év alatt. Ez is rossz de a te eseted sokkal roszabb.

Van egy nagyon jó barátnőm. Ő 4 babát veszitett el. Az utolsót 6 hónaposan. Azóta sincsen babája. Neki a méhfala nagyon gyenge és nem tudja ezért kihordani.

Fel ne add kérlek!!!

Én 40 éves vagyok,11 éve kisbabáért küzdünk,leírhatatlan miken mentem keresztül,Én is elveszítettem őket..De nem adom fel,és 45-ig biztosan nem adom fel,mert az életemet adnám már egy pici babáért,és amíg van egy halvány kis remény is,addig nem adom fel!!!!Mindig fölálltam,fölálltunk a férjemmel a padlóról,pedig sokszor már összeestem a lelki fájdalomtól,a testi már nem is fáj..Igenis kibírjuk,és nem adjuk fel,hidd el,Én tudom mit érzel.Nagyon sok kitartást,erőt,sikert kívánok Nektek is,és bár tudom,nem vígasztal,de nem vagy egyedül!!!Kérlek ne add fel! Egy 40 éves sorstársad.