Nem tervezett babások! Nálatok hogy zajlott?
12 hetes terhes vagyok, szerelem babánk lesz, de nem tervezett.
2 alkalommal voltunk felelőtlenek, életemben soha előtte. Természetesen tudtuk, hogy ez mivel járhat és össze is hoztuk a babót:)
A teszt után csak néztünk egymásra, de boldogan...rögtön első hévvel elmondtuk mindenkinek...mindkét család oda-vissza volt, a barátok gratuláltak, kedvesek, kíváncsiak voltak.
Aztán jött a rádöbbenés, hogy miből, hogyan, hol..stb.
Bár nem vagyunk annyira fiatalok 25 és 29, de mindketten egyetemre járunk, ráadásul "két országban élünk" néha miatta kint, néha otthon (papa külföldi). Abortusz konzultáción is voltunk. Szóval szépen lassan dolgoztuk fel az egészet, átbeszéltünk mindent. Most már teljes az öröm, várjuk őt nagyon, büszkék vagyunk.
Arra vagyok kíváncsi, milyen lelki dolgokon mentetek ti keresztül? Persze egy baba nagy öröm, de ilyenkor sok mindent átgondol az ember. Azok írjanak, akik nem tervezték, hiszen úgy persze biztosan más.
válasza:Ha örültök mi a probléma?
gondolom a sok okoska megint le fog pontozni, akármit is válaszolok...
válasza:Házasok voltunk már 3 éve,én 25 Ő 32 (soha nem védekeztünk, de gyereket nem terveztünk, gondoltuk ha akar jöhet) mikor 1x csak nem jött meg a mensesem. Teszteltem, pozitív. Sírtam, nem tudtam örülnek vagy szomorú legyek,ert oda az addigi szabad
életem, buli szórakozás munka, csinos ruhák, a testem;)
Párom nagyon örült, az hogy elvetessük eszembe sem jutott!
Most 2 éves a lányunk, és nagyon boldogok vagyunk vele!
válasza:Kedves utolsó, munkát a nyelvi problémák miatt egyenlőre én sem remélek még kint, de tanulom a nyelvet, és azt, hogy talán két laki életet fogunk élni, egyikünk sem bánja. Magyar papával ugyanezek a kérdések merültek volna fel bennem:)
Kedves első, nincs baj, inkább azért tettem fel a kérdést, hogy hasonló helyzetű kismamák írjanak. Itt az oldalon nagyon sokan alig várják, hogy megfoganjanak. De mint ahogy mindannyian más életet élünk különböző normák szerint, így egy baba érkezése néha ezer más kérdéssel jár másoknál. Boldogok vagyunk, itt növekszik a pocakomban a kicsi babánk akit már most féltek:) de ez előtt átestünk ezer más érzésen...igen, kétségbe estünk. Ahogy a második válaszoló, én is megijedtem, mi lesz az egyetemmel, a független életemmel, a szórakozással, a testemmel, a kapcsolatunkkal - ha már nem csak ketten leszünk. Teljesen normális, hogy ezek a kérdések is felmerülnek egy leendő anyukában, és írtam, hogy olyanok írjanak, akik nem tervezték..vagyis nem próbálkoztak teherbe esni, mert az már egy tudatos döntés...ha pedig az olyan ide jön és lepontoz téged, az nagyon primitív dolog. Én nem a pontok miatt olvasgatok ezen az oldalon!
válasza:szia!
minálunk becsúszott a fiam, aki már 3,5 éves kis rosszcsont. :) A férjem, aki még akkor csak a barátom volt, hallani sem akart arról, hogy megtartsam, én meg nem akartam elvetetni, így elég rossz volt a terhességem, mert ő nem csak hogy nem akarta, de éreztette is velem mindvégig terhesség alatt. Elmentem én, hogy jó akkor elvetetem, minden papír a kezemben volt, csak ki kellett volna mennem a klinikára, na oda nem ment, így úgy döntöttem bármi lesz én megtartom. A férjem ott is hagyott, aztán 2 nap múlva visszajött, hogy mindegy, hogy a gyerektartást fizeti, vagy velünk él. Megszültem a fiunkat, barátnőm volt bent velem, és ő szépen fogta és a férjem kezébe nyomta a gyereket, hogy fogd a fiad. A férjem se köpni, se nyelni nem tudott. Azóta már többször mondta, hogy örül neki, hogy megtartottam, hálás ezért nekem és imádja a fiát, s azóta is együtt vagyunk és már házasok. Most tervezzük a kistesót. :)
válasza:Felelőtlenek voltunk, összehoztuk a babát, de valahol mélyen nagyon vágytunk rá mindketten így nem is volt kérdés, hogy ő bizony meg fog születni (:
Én 20 éves voltam, Kedvesem egy tízessel idősebb, a családom nem fogadta jól, pedig nem függtem tőlük anyagilag. Azt szajkózták, hogy csalódtak bennem és tönkretettem az életem. Nos sosem hittem nekik, nagyszerű életünk van! De nagyon nehéz volt elviselnem, hogy egyfolytában azt hallottam vetessem el. Mintha lett volna bármi beleszólásuk is.
Ma már 6 éves nagyfiú és tervezzük a kistesót. Imádják az unokájukat, de nem hiszem, hogy a kistesónak örülni fognak. Bár nem is érdekel.
válasza:Szia, az én fogamzásgátló mellett "becsúszott" babám most 5 hónapos, és hát, igen..4éve vagyunk együtt, mindketten 30évesek.4 tesztet pisiltem végig, nagy döbbenet, de inkább az én részemről:úristen, mit csinájunk most, még én is "gyerek vagyok" agyilag, jó beosztásban...stb. Abortusz egy percig nem jutott eszünkbe, csak megrémültem. Sose voltunk bulizósak, nem ezt sajnáltam,csak a felelősség ijesztett meg.Ahogy telt az idő én is nagyon örültem, vártuk nagyon!Megszületett, az jó volt, utána voltak nehézségek a rutintalanság, kialvatlanság miatt, sajnos a páromon vezettem le, pedig inkább össze kellett volna fogni. De aztán hasfájás, fogfájás megoldódott, én tudtam folytatni a fősulit...szóval, mindent meg lehet oldani, nagy öröm, nagy nehézség a baba, de mai napig elcsodálkozom azon, hogy mit is csináltam én, amíg nem volt babám?!
Gratulálok, legyetek nagyon boldogok, és minden menni fog!!
válasza:Nálunk a férjemmel aki akkor csak a barátom volt is gyorsan mentek a dolgok.Mi 2007 szeptemberében költöztünk össze és decemberben úgy döntött a párom ,hogy nem védekezünk tovább és akkor jön a baba amikor akar.. Hát ettől függetlenül mind a 2en meglepődtünk mikor kiderült januárban hogy terhes vagyok :-) Mi is vegyes érzésekkel voltunk tele , nálunk is szoba jött az abortusz kosza ötletként de hamar meggondoltuk magunkat főleg mikor a páromnak elmesélte a haverja, hogy hogy is zajlik az abortusz.. Na akkor azonnal rádöbbent ilyet nem tehetünk és megtartottuk a babát aki most már 2 éves múlt :-) Nehéz volt elmondani mindenkinek a családban és nem is fogadták túl jól de hamar megváltozott ez is. Elég sokat ültünk és beszélgettünk mit hogy csináljunk ráadásul a páromat ki is rúgták és 2 hónapig nem volt munkája.De túl jutottunk mi is a gondokon és most már szeretnénk mi is második babát :-)
Boldog babavárást kívánok mindenkinek!
Köszönöm, hogy leírjátok nekem a történeteiteket, jól esik olvasni! Mi még az elején, tele kérdéssel, és persze reménnyel. Június végén születik majd meg a baba, de a papa véglegesen csak szeptemberben fejezi be a tanulmányait, utána keres majd munkát...addig csak kihúzzuk majd valahogy...és egyenlőre nem tudjuk otthon vagy itt kint:)
De igyekszünk mindig pozitívak maradni!!
válasza:Szia
Az első babánk tervezett volt, azonnal meg is fogant ahogy zöld utat adtunk a lehetőségnek.
A második viszont fogi gátló mellett csúszott be. Nagy volt a döbbenet, a kétségbeesés . Egyébként is nagyon kusza élethelyzet volt ez akkor éppen: a 10 éves házasságunk mélyponton, a hitelünk bedőlése miatt az anyagi helyzetünk a béka segge alatt, a kislányunk még csak 8 hónapos volt és még szinte bele sem szoktunk szülői szerepbe.
A férjem az abortusz mellett erősködött, neki nem kellett még 1 adag felelősség, még 1 éhes száj, még egy nehezítés az életéhez... de én megtartottam.
17 hónap lett köztük, és rettegtem, hogy mi lesz: hogy fogjuk bírni anyagilag, érzelmileg, fizikálisan...?
Nagyon elkeserítő volt megélni, hogy nem kell az apjának, de konokul harcoltam és végül már 4 hónapos is elmúlott a kisfiam, mire először szeretettel fordult felé a férjem, most 10 hós a kicsi, és igazi szeretetteljes kapcsolat van köztük.
Anyagilag még mindig kétségbeejtő helyzetben vagyunk, a házasságunk még mindig vékony jégen sasszézik, de örülök, hogy kitartottam és minden erőmmel a kisfiam mellett voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!