Nem túl aggódós anyukák? Ti hogyan "szerelitek" le a túl aggódósak sértődés nélkül?

Én mindig azt szoktam mondani, hogy a gyerekneveléshez egy nagy adag humor és lazaság kell, mert különben belehülyül az ember :)! Nekem van egy 3 éves és egy 2 hetes fiam. Ha túlparáznám az életünket, biztosan már a belgyógyászaton vagy a sebészeten feküdnék - jobb esetben :D - szívinfarktussal. Megtanultam az évek során, hogy gyereknevelésről, szoptatásról, szülésről és a tökéletes anyának levésről nem beszélgetek másokkal. Biztos lehetsz benne, hogy ahányan vagyunk, annyiféle képen látjuk ezeket a kérdéseket. Tisztelettudóan egy két általános mondatot mondok, de nem avatok be senkit abba, hogy hogyan jutalmazok vagy büntetek, mikor kezdtem a hozzátáplálást stb. Azt tudom tanácsolni, hogy csinálj mindent úgy, ahogy az értékrendszered diktálja, ahogy az ösztönöd súgja, és más anyukákkal ne törődj! Úgyis csak idegeskedés lesz belőle meg a vita.

Amikor a nagyfiam 14 hónapos volt, elmentünk Majálisozni. Vettem magamnak egy nagy csülköt, és elkezdtem enni. Kért belőle a fiam, adtam neki egy falatot. Majd rájöttem, hogy inni is kellene valami, így otthagytam az apjával őket, és elszaladtam innivalóért. Mire visszaértem a gyerek a csülök nagy részét megette, és még teli szájjal tömte magába a maradékot :). 2 éves kor alatt tilos füstölt húst adni a gyereknek. Nem volt szándékos a részemről, hogy megegye a csülköt, de ha már így történt, nem rohantam sehová. Poénkodtunk, hogy a védőnők ajánlásával történt a dolog :D. Ezt más anyukáknak nem meséltem el, mert tömeghiszti lett volna a játszótéren. A gyereknek semmi baja nem lett, és azóta is az egyik kedvenc étele a csülök túrós csuszával.

Ne foglalkozz senkivel, csak magadra hallgass és a gyereked igényeire!

off:

kedves utolsó: miért tilos 2 éves korig a füstölt cucc? Az én fiam kolbin él már régóta... :)

Én a terhességem során és a szülés után kaptam a rengeteg "jótanácsot" azzal kapcsolatban, hogy mikor mit, hogyan kell csinálni. Mindegyiket meghallgattam, de csak azokat fogadtam meg, amelyek nekünk, a mi életvitelünknek, napirendünknek megfeleltek. Természetesen megkaptam, hogy ezt vagy azt miért nem úgy csinálom, ahogy azt javasolta. Erre egyszerű választ adtam (az előbbi mondatomon kívül): mindenkinek megadatik az életben, hogy úgy nevelje a gyermekét és úgy éljen, ahogy ő akarja, ahogy neki tetszik. Mi egy másik család vagyunk, más igényekkel, más fontossági sorrenddel és nekünk így jó.

Szerintem ennél többet nem kell hozzá tenni. Nálam legalábbis bevált. :)

Sok sikert!

10.22. vagyok, az egyetlen lepontozott :)

Mivel én is az inkább féltő anyákat megértő kategóriában vagyok, csak én lettem lepontozva.

Ez mindent elárul a toleranciáról :)