Úgy néz ki, hogy kismama vagyok. Mikor mondjam el neki, és hogyan tegyem ezt? Voltatok már hasonló helyzetben? Várjak a 12. hétig?

A 12 hetet megvárnám.

Ettől függetlenül készülj fel rá, hogy bármilyen jó a kapcsolatotok, el fog távolodni tőled esetleg. Nem azért, mert utál, tudja, hogy neki nem azért nincs, mert neked igen, de mostantól minden veled való találkozás, családi esemény, a gyereked, arra fogja emlékeztetni, ami neki kimarad az életéből, pedig annyira vágyott rá.

Ez sajnos ilyen dolog, egyikőtök sem tehet rólam

Én is megvárnám a 12 hetet.

Nekem volt egy gyerekkori barátnőm. Imádtuk egymást, mindent is együtt csináltunk. Mintha a testvérem lett volna. Sőt, jobb volt a kapcsolatom vele, mint tesómmal bármikor.

Férje és a férjem is iszonyú jó barátok lettek.

Én vele voltam így.

Nekik nem akart összejönni a baba. 1 év és rengeteg gyógyszer után sikerült, de elvetélt. Utána 2 évig próbálkoztak, gyógyszerekkel, mindennel. Végül a lombik mellett döntöttek. Az első nem sikerült nekik. Épp a másodiknál jártak, mikor férjem elszólta magát egy esti sütögetésen, hogy mi is belevágtunk a babaprojektbe. Ott megtört barátnőm. Pedig még semmi nem történt.

Első hónapban terhes is lettem. 8hetesen voltam dokinál, utána elmondtuk nekik.

Láttam barátnőmön, hogy kb mintha azt mondtam volna, hogy megöltem az anyját. Megjátszott mosolyok, gratulálás, de látszott rajta, hogy b+...

Ahogy nőtt a hasam, úgy ritkultak a találkozások. És nem miattam. Ő egyáltalán nem keresett.

Végül mikor megszültem, eljöttek gratulálni, majd azóta nem találkoztam vele, hiába akartam.

Ő feldobott 22 év barátságot.

3-as, ha neked nem sikerülne évekig a baba és esélyét sem látnád már, lehet, hogy te is ezt tennéd. És ne mondd, hogy nem, nem véletlenül olyan gyakori dolog ez.

Egyszerűen senki nem bírja folyton nézni más boldogságát, aztán hazamenni és sírni minden alkalommal.

Nálunk barátok és családi körben is körbementünk már.

5 év után elvetéltem ikrekkel... kb a műtét után egy héttel merte elmondani a legjobb barátnőm, hogy terhes. Valóban nem tudtam örülni neki, pláne, hogy nála csak becsúszott. De barátok vagyunk és mellette voltam... szó szerint a szülőszobán is én fogtam egész éjjel a kezét. Átéltem mellette azt, ami nekem is járt volna, pláne, hogy majdnem egyszerre szültünk volna. Baromi nehéz volt, de ahogy megszületett a babája, onnantól kezdve mindne belős ellenérzésem megszűnt teljesen. Nem tört meg minket.

Örültem, hogy elmondta és valahol őt sajnáltam, hogy milyen nehéz lehetett neki, hogy ezt közölje akkor velem.

Idén januárban terhes voltam, sajnos elvesztettem a babát, egy közeli ismerősöm pont terhes lett. Szomorú voltam, hogy na, bezzeg ők most boldogok, de nem baj így van rendjén, anyaként már jobban is viseltem.

Egy biztos, akármit mond is, fájni fog neki, de a testvéred! Ha jó a kapcsolatotok (gondolom az, különben nem érdekelne, hogy hogyan fogja viselni) megérti és örül majd, de ne vedd zokon, bárhogy is fog viselkedni és igen is tessék örülni, ne a testvéred küzdelmei miatt aggódj :) Nekik is lesz kis csodájuk.

Jelenleg én is babát várok végre :) persze van ismerős akinek nem tudom még én sem elmondani, mert ők 22 hetes babát vesztettek el pár hónapja :(

De belül tudom, hogy fognak nekünk örülni, de valóban nehéz ilyenkor közölni a boldog hírt.

Jó egészséget, és légy bátor! Fájni fog neki, de veled fog örülni :)