Vannak nők, akik gyereket akarnak, de férjet nem?

Szerintem épeszű nő ezzel a céllal nem létesít kapcsolaton ilyen módon.

Eleve ha valaki vágyik gyerekre, akkor a legjobbat szeretné neki, amibe az is beletartozik, hogy van anyja és apja is (írom ezt úgy, hogy már a terhesség elején elhagyott az "apuka", de nyilván nem ez volt a célom, és gyerektartást sem kérek tőle, ha nem foglalkozik vele, akkor a pénze sem kell, viszont azért nem akartam elvetetni a gyerekemet, mert ő átvert...).

De ha már nem egy egyéjszakás kaland következménye a gyerek, hanem egy kapcsolaté, akkor ha a gyereknemzésig kibírják együtt, tehát vélhetően jól megvannak, akkor már felnevelni is megpróbálhatnák közösen, az más dolog, ha időközben kiderül, hogy ez mégsem megy.

És bár azon a véleményen vagyok, hogy a védekezés mindig annak a félnek a dolga, aki nem akar gyereket, mégis elítélem azokat a nőket, akik átvágják az apajelöltet ezügyben, és még a gyeretartásért is képesek tartani a markukat utána.

Ja, és ha a nő ilyen eszközökkel éri el, hogy gyermeke legyen, és az apa vállalja az apaságot (akár önként, akár a bíróság kényszeríti), akkor kellemetlen hatása is lehet később, hisz az apának is vannak jogai, amikre muszáj tekintettel lenni neki és a gyereknek is.

Igen, én pont ilyen vagyok. De azért annyira genyó nem vagyok, hogy így átvernék bárkit. Meg persze a saját ellenségem se vagyok, nem mennék hozzá senkihez és addig se állnék össze, amíg összejön a gyerek. Azért ez hosszú hónapok vagy évek. Eleve egy pasi se csinálna rögtön, aztán általában nem is jön össze elsőre. Meg nekem az se hiányzik, hogy aztán összekössön valakivel a gyerek, akit a hátam közepére se kívánok. Fr@nc se akar folyton egyezkedni egy idegennel. Meg nehogy már elvigye a gyerekem!

Na neeem! Ennél sokkal tiszteségesebben és egyszerűbben oldottam meg, hogy legyen gyerekem. Nekem! A pasinak pedig ne.

Simán el tudom képzelni, hogy van ilyen. Ugyanis a legtöbb nőnek, nem egy élmény a párkapcsolat, házasság. Akkor, ha kb. mindent ő csinál a háztartásban, míg a gyerek apja henyél. Ez mondjuk inkább az előző generációkban volt így, de azért most is, ha körbenézek a baráti, ismerősi körömben, mindenütt a nő végzi a több, sokszor aránytalanul több házimunkât. Még a fiataloknál is.

Ezt alapból véve, simán el tudom képzelni, hogy valaki eleve így indul neki a párkeresésnek. Pláne, ha nem élete első komoly kapcsolatát keresni, hanem már van mögötte egy-két ilyesfajta kapcsolat, tehát meg is tapasztalta a saját bőrén milyen az, mikor ő a házicseléd, nemcsak hallomásból tud erről. Ekkor el tudom képzelni, hogy embert maga mellé már nem akar egy ilyen nő, akinek elege van a kihasználásból, csak gyereket.

Barátnőm...

A férfiakban annyit csalódott, hogy nem akart kapcsolatot. Ellenben gyereket igen.

Így egy sráccal, akivel jóba volt, teherbe ejtette magát. A srác nem is tudott róla, hogy barátnőm abbahagyta a fogamzásgátlót.

Megfogant a baba, barátnőm pedig "szakított" a sráccal.

De ő se gyerektartást, semmit nem kér. Lett egy gyereke akit boldogan nevel. Apuka meg szerintem nem is tud róla.

Bár nem Magyarországon, de ismerek néhányat és ahogy észrevettem, egyre többen lesznek.

Az egyik barátnőm is titokban esett teherbe, utána már nem is látta a srácot többet.

Kérdeztem az okát, azt mondta, hogy nagyon sok olyan példa van körülötte, ahol az apák kapták a gyerek felügyeleti jogát és őszerinte nem fer dolog, hogy a nő szenved a terhességgel, ő adja fel a karrierjét és ennek ellenére bármikor elveszítheti a gyerekét.

Mondjuk ebből a szempontból valamennyire egyet értek vele, mert érdekes módon a házasság/párkapcsolat alatt a férfi a legjobb anyának tartja a párját, de ha válásra kerül a sor, akkor hirtelen ő lesz a legszarabb, és kapálózik a felügyeleti jogért. Ezzel nem is lenne akkora probléma, ha ő maga foglalkozna vele és nem lepasszolná az új nőnek/nagymamának a gyereket. De sajnos nem ez a helyzet az esetek többségében ☹️