Van még olyan, aki próbálkozás közben bizonytalanodott el, hogy tényleg szeretne babát?

Szerintem normális. Elsőre még sokkal izgalmasabb a dolog, főleg ha épp nincs is más fontos dolog az ember életében csakbaz, hogy terhes szeretne lenni. Ott még lehet egy "mi lesz ha nem sikerül és soha nem lehet gyerekem" félelem is.

Most meg lefoglal egy 2 éves, nem az a legizgalmasabb dolog hogy pozitív lesz-e a teszt, már voltál terhes, nincs az az izgatottság, hogy vajon milyen lesz és attól se kell tartanod hogy örökre gyerek nélkül maradsz. Attól még vágyhatsz 2. gyerekre, hogy nem vagy rágörcsölve arra hogy mikor lesz pozitív a teszt.

Hasonlóképp vagyok és bár frusztráló érzés, szerintem is normális.

Ott van a kicsiked, ha jön a kisteso, akkor teljesen borul minden. Nem negatívnak szánom. De nem lesz annyi idő az első szülöttre, átalakul újra a családi dinamika. Amellett, hogy ezt nehéznek képzelem el és félek, hogy sérül a kötelék ha jönne a kisteso, én is vágyom rá. Tudom, hogy az első 1 év pokoli lenne, mire ujra minden a helyére áll.

Mi is 3 hónapja probalkozunk, szintén 2 ev körüli a kicsim. Mivel nekem 3 hónapja jött meg először, most volt az utolsó ovu tesztes honapom, kíváncsi voltam mennyit valtozott. Sokat, mert kései ovum lett. Ilyenkor a "várakozó" időben en is mindig elbizonytalanodok. Csalódás negatív tesztet is látni, öröm lenne ha a kezembe pozitív tesztet tartanék, de sokszor elbizonytalanodok. Eleg egy betegesebb időszak, egy durvabb dacos nap... Szerintem ezek a gondolatok normálisak, hiszen az első előtt is van egy természetes félsz. Másodiknál is, csak ott más. Mert mar tudod mire vallalkozol.

Mi a legnagyobb felelmed a kistesoval kapcsolatban?

Nekem egyértelműen az, hogy nem jut annyi időm az elsőszülöttre, mint kellene.