Annyi ilyen kérdés van itt gyakori kérdéseken de olyannal még nem találkoztam ami mostani vagy mondjuk tényleg empatikusak a válaszadók és nem lehordják a kérdezőt stb. Kinek milyen tapasztalata van babavárás kapcsán?

Azért nem csak azon múlik a dolog, hogy ki mennyire feszül rá meg mennyire kezeli lazán, én tényleg lazán kezeltem az egészet, akkor voltunk együtt, amikor jól esett (átlag kétnaponta, ebben az ovuláció bármilyen időpontban is érkezne, de benne kellett, hogy legyen), nem tesztelgettem idő előtt, nem kerestem ilyen-olyan tüneteket magamon, stb. Úgy egy 4-5 hónapig, utána már azért kezdett bosszantani a helyzet, mert azért én is fiatal voltam még, 26 éves, kb a tavaszi szellőnek teherbe kellett volna ejtenie simán. Akkor kezdtem el ovulációs teszteket nézegetni meg figyelni a nyákot meg mittudomén, tüneteket észlelni magamon, és minden hónapban "na, majd most!" érezni, hogy akkor ez lesz a tuti. Fél év után orvoshoz mentem, mert amúgy oké, hogy technikailag nem sürgős a dolog, de azért ne mondja nekem senki, hogy fiatal, egészséges, termékeny párnál hónapokig nem jön a baba, ha nincs semmi baj. Szóval elmentem orvoshoz, csináltunk hormonpanelt (mert amúgy UH alapján nálam is minden rendben volt, volt ugyanez, mint amit te is mondasz, hogy 1-2 nappal ovuláció előtt nézett rá a petefészkemre és mondta, hogy na akkor mikor legyünk együtt), néztünk pár vitamint, kiderült, hogy D-vitaminból kb kórosan alacsony szinten vagyok, és amikor elkezdtem szedni magas dózisban, akkor jött össze a baba. Nem azért, mert kevésbé stresszeltem volna rá és elengedtem volna a témát, hanem mert volt egy aprócska probléma, amit előtte meg kellett oldani. Néha csak ennyin múlik. Néha máson.

Amúgy 2 terhességemből 2 abszolút minden tünetet mellőzve jött. Mármint úgy értve, hogy semmivel sem volt másabb az a hónap, amikor sikerült, mint az azt megelőzőek. Vártam, amíg késik a vérzésem 2-3 napig, és utána teszteltem. Mert egyébként ez volt egyedül a jele annak, hogy sikerült, előtte az égvilágon semmiben nem volt más semmi. Ugyanúgy fájt a mellem, ugyanúgy szurkált a hasam, ugyanúgy nyűgös voltam és zsíros sültkrumplit kívántam Nutellába mártogatva, mint bármikor az esedékes havi előtt :D

Köszönöm. Folsav mindenképpen kell, mert akkor a legfontosabb, amikor még nem is tudod, hogy terhes vagy. D vitamin is fontos. Én már evek óta szedtem, amikor jó volt, de még úgy is közelebb az alsó határhoz, mint a felsőhöz. Ezen nagyon meglepődtem, mert azt hittem, már kórosan magas lesz. Utána nyáron hagytam abba 2 hónapra és amikor már újra szedtem 2 hónapja,akkor mérték újra és elégtelen volt! Érted, csak 2 hónap szünet NYÁRON és elég volt, hogy leessen.

#10

Szia. Én most vagyok terhes (34h), 24 éves vagyok.

Én idénre "terveztem" volna hogy terhes leszek de előbb jött össze.

Igazából nődokinál voltam még májusban és ő mondta nekem ha szeretnénk lassan babàt a férjemmel akkor nyugodtan el lehet kezdeni próbálkozni mert egyből nem fog sikerülni, meg ha esetleg 6 hónapig nem jön össze akkor "időben" eltudjuk kezdeni a hiba keresést. Hát mondom jó végülis miért ne próbálkozhatnánk én se hittem abban hogy előre bármi is lesz belőle. Ezért én egyáltalán nem gondoltam a terhességre, teljesen hidegen hagyott. 3 alkalommal voltunk együtt védekezés nelkül egy héten belül utána csak védekezve végig. Erre ez az 3 alkalom elég lett arra hogy sikerüljön. Eléggé meg is lepődtem mert nem számítottam rá.

Jah és én csak a telefonos menstruációs naptárra néztem rá hogy elméletileg mikor van ovulációm szóval semmit nem számolgattam meg nem tudom mit szoktak még ilyenkor csinálni.

Véletlen szerencse. 🙂

Egyébként én teszt előtt 1 héttel "éreztem" hogy valami "nem oké" velem, nem esett jól az edzés egyik nap se, nem voltam éhes, szokásostól fáradtabb voltam munka után, plusz hétvégén iszogatni voltunk barátokkal és pár pohár ital után nagyon rosszul voltam egész nap és másnap is, de hát a melegre fogtam. Aztán a menstruáció első napján teszteltem és pozitív lett.🙂