Hogyan képes valaki kijelenteni, hogy 100%-ban biztos benne, hogy akar gyermeket amikor azt sem tudja mire vállalkozik?

Hogy képes valaki 18 évesen kijelenteni, hogy mivel akar foglalkozni 40 évig? Aztán mégis elmegy egyetemre és nagy részük szakmában is marad, persze sokan nem.

32 évesen azért általában már érettebb az ember, mint 18 évesen. Attól, hogy nem próbált még valamit, csak van némi elképzelése.

Az első tökéletesen megfogalmazta szerintem is.

Persze nem árt átgondolni a fontosabb pontokat, ahogy te is teszed, de van az a pont, amikor azt érzed, hogy "jöjjön az a gyerek, valahogy mindent megoldunk majd, de ne várjunk tovább, mert tökéletes helyzet és időzítés úgysem létezik".

Sosem hittem volna magamról, de nekem is eljött, és eddig nem is bántam meg egy másodpercig sem (mondjuk még csak 16 hónapos). 🙂

"Viszont félek is, hogy a párommal hogyan fogok anya-apa szerepben működni. Hogyan tudjuk beosztani a pénzt. Velem mi lesz, ha vissza kell menni dolgozni."

A félelem természetes és mindenre nem is lehet felkészülni (pl: arra se, ha tartós beteg gyereket dob a gép, nekünk megadatott),

de amiket sorolsz pont olyan, amin lehet alakítani.

Bár semmi garancia nincs rá, hogy ha megtalálod az álommelót gyerek előtt, az megmarad akkor is mire visszamész (nekem nem maradt meg, átszervezés volt), de azért lehet törekedni.

Ha már most olyan hogy nem tudnál visszamenni, akkor már érdemes most mást keresni, esetleg új szakmát szerezni, hogy könnyebb legyen visszaállni.

Olyan helyre költözni, ami gyerekbarát. Potenciális munkahely, bölcsi, ovi megfelelő távra.

A pénz beosztását is bőven lehet gyakorolni azzal, ha már most félreteszel a kisebb bevételű időszakra.

Szülői szerepekről, elvekről már most beszélni. Munkamegosztást kifundálni, hogy ne akkor vakard a fejed, hogy "basszus, egy gyereket szültem, de úgy néz ki kettő van, mert a pasim semmit se csinál, míg én megszakadok".