El akarunk kezdeni próbálkozni a második babával, és bepánikoltam, ez normális?

Kisfiam 20 hónapos, a férjemmel régóta beszélgetünk róla, hogy szeretnénk egy második babát is, úgy érzem vágyom rá, mindenhol a babákat nézem, hiányzik is a kisbabás korszak sokszor. Nemrég letettem a fogamzásgátlót, a doki szerint minden oké, elkezdhetünk próbálkozni. Ahogy ezt kimondta, az öröm helyett pánik töltött el, hogy biztos akarom én ezt? Hogy fogunk boldogulni egy babával egy kisgyerek mellett, aki szintén sok figyelmet igényel? Nem akarom, hogy elhanyagoljuk őt. Ezenkívül szerintem egy gyerekkel mindent tök jól megoldottunk eddig, de kettő mellett minden nehezebb lesz. A nagyszülők csak hétvégén tudnak segíteni, plusz őket se akarjuk sokat terhelni.

Egyrészt tudom hogy ez lenne az ideális idő, munka és a korunk miatt is, másrészt most úgy érzem lehet mégis korai.

Ha ilyen gondolatok vannak bennem, lehet még várni kellene? Vagy ez normális? Volt még olyan, akinek ilyen kétségei voltak?