Van itt olyan aki először nem örült igazán annak, hogy terhes lett?

Én!

Az alig 1 éves kisfiam mellé, akit még szoptattam/szoptatok is, besikerültek ikrek. Mi is terveztünk neki kistesót, de nem gondoltuk, hogy az első alkalommal sikerülne is, mert 3 évet szenvedtünk végig a kisfiúnkért. Örültem neki nagyon, amíg meg nem tudtam, hogy ikrek. Úgy éreztem képtelen leszek 3 picit ellátni. Szó szerint depresszióba kerültem, és a terhes rosszullétek csak rátettek pár lapáttal. Aztán mikor megkaptam a kiskönyvet és kezdődtek a procedúrák (vérvétel, védőnő, stb) akkor kezdtem elfogadni. Most 16 hetes pocaklakók, a héten kezdtem el érezni a magzatmozgásokat, és már nagyon várom őket! 🥰

Azt hittem nem fog elmúlni ez a depi és borzalmasan haragudtam saját magamra miatta, féltem is, és ha nem változott volna, akkor biztosan pszichologushoz fordultam volna. Kitartást! Jobb lesz! ;)

Ne aggódj azon hogy rossz anya leszel vagy nem tudod megcsinálni, hidd el menni fog, ahogy megszületik, a zsigereidben lesz minden. A kapcsolatok többségét pedig nem tudja elrontani, ahol amúgy is megvan az összhang. Minket pl csak még közelebb hozott, hiszen egy család lettünk. A SAJÁT családunkat kezdtük meg. 😍