Nagyon szeretnénk kisbabát, de félek a terhességtől?
Igen tudom terhesség nélkül nincs baba. Imádom a piciket, minden lehetőség adott hozzá, hogy nálunk is megérkezzen a kis csodánk. 3 hónapja rajta is vagyunk a párommal a dolgon. Mondtam neki is, hogy félek, mert bennem fog változni minden. Azt mondta ez természetes, de elmúlik az anyai ösztön mindent felülír majd. Azóta automatikusan féltem a hasamat, és ezt ő is észrevette. Szedek vitamint, és ügyelek az egészséges étkezésre, amibe igyekszem mindent beiktatni, hogy a kis helye jó kis lakosztály lehessen. Igazából a félelem főleg akkor jön ki rajtam, mikor eljön a tesztelés ideje, és a párom nincs mellettem. Amikor ott van reménykedem, hogy kijön a második csík is, mert tudom, hogy bármi van a leendő apuka mindig ott lesz nekünk. De viszont, amikor úgy tesztelek, hogy éppen nincs itthon, pánikroham kap el, hogy mi fog történni. Egyelőre most késik, de a tesztem negatív. Nem értem miért tör rám a pánik. 30 éves vagyok, már nagyon szeretnék igazi családot. Az első pozitív tesztemnél vajon mit fogok reagálni? LH tesztelek is, mert tényleg szeretném én is nagyon! Az első pozitív LH tesztnél elsírtam magam, hogy itt az idő, és remélem sikerül. Már a neveket is tudjuk!😊
Ez a fajta félelem normális? Én mit kezelek rosszul?
8-as vagyok: hűűű de sokan lettünk tegnap este óta! :)
Kérdező: igen, ikreket várunk, és az ötödik hónapban vagyunk :)
Amúgy, valószínűleg emiatt vagyok fokozottan rosszul, ikreseknél magasabb a HCG-szint, és ez súlyosbítja a tüneteket.
Nagyon szépen köszönöm a jó kívánságokat, és is minden jót kívánok nektek!
Nekem nagyon tetszik a két név, amit találtatok!
Sokan nagyon jó dolgokat írtak, tényleg ne félj a terhességtől, nagyon fogod szeretni ;) Arról nem beszélve, hogy szinte mindent felülír. Aggodalom mindig van az emberben, ez természetes, de úgy is arra fogsz koncentrálni, hogy mindent megtegyél a babád és a saját magad egészségéért.
Ez aztán a "vizsgadrukk"!
Én a szüléstől féltem. Egészen a 35. hétig. Ott már elkezdett kellemetlenül nehéz lenni a terhesség. Akkor békéltem meg a dologgal és úgy voltam vele, akármi is lesz készen állok rá!
Aztán a szülés sem volt para. De a gyermekágyas rész 1000x rosszabb volt. Ha lett volna opció, akkor én mindennap bemegyek inkább szülni.
Ha majd ott leszel, akkor nem fogsz félni szerintem. Én korábban valahogy undorodtam a terhességtől, biztos ez bennem valami pszichés gát. El nem tudtam képzelni az egészet.
Most 28 hetes vagyok, és semmi extra érzés. Az eleje szar volt, mert sokat hánytam. De aztán az elmúlt, a többi dolog meg már olyan természetesnek tűnik. Természetes hogy nagy a hasam, és imádom ahogy mozog bent a gyerek. Más változás meg nincs egyelőre. Meg lehet persze próbálni felkészülni, de annyira más minden terhesség, hogy úgysem tudhatod a tied milyen lesz. Nyilván aki veszélyeztetett és kb csak feküdnie szabad, az teljesen máshogy éli meg, mint pl én, aki néha el is felejtem hogy terhes vagyok (ha épp nem boxol a gyerek belülről). Senki nem tudja mi vár rá, vagy milyen lesz.
Én is féltem a terhessegtol , hogy fogom viselni , minden rendben lesz-e, milyen lesz a szülés. Rettegtek a császártól. De valahogy magától a gyerekneveléstol nem féltem. A terhességem majdnem végig teljesen probléma és tünetmentes volt, sajnos a szülés úgy alakult h császár de ez ott abban a pillanatban már nem is érdekelt csak h a baba jól legyen.
Na de a nevelés… na az sokkal nehezebb mint gondoltam :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!