Nyugtassatok meg kérlek. Annyit olvasok a vetélésről, hogy már van bennem egy nagy félsz. Ill valóban terhes vagyok?
Csináltam egy két tesztet, ami alapján az vagyok, de olvastam kémiai terhességről. Nos általában 24. Napon megjön a mensim, nagyon maximum 27. Talán az egyik évben volt hogy a 30. Napon, de ott is csináltam tesztet és ott negatívat mutatott.
Feszül a mellem ezek mellett.
Illetve néha néha faj a hasam. Oldalt néha benyilal, ez normális? Mintha azt olvastam volna, hogy ez normális mert ez jelzi a beágyazódást?
Ha az utolsó mensi első napjától számolunk, akkor 4 hetes. Ha a ciklust is figyelembe vesszük, akkor 3 hetes.
Fogalmam sincs, hogy mi normális és mi nem.
Hogy nyugtassam magamat, ezért minden nap elmondom, hogy egy egészséges kisbabám van, egy egészséges kis embrió fejlődik bennem és nem lesz semmi baj. Mivel hívő vagyok ezért imatkozni is szoktam, de ettől függetlenül, már nyugodtabb lennék ha látnám is, vagy a szíve már dobbanna.
Nyilván mivel még korai emiatt nem tudtam orvoshoz menni.
Addig csak azt tudom tenni, hogy egészségesen táplálkozok, sok gyümölcs zöldséget eszek.
De őszintén nem igazán vagyok nyugodt.
Sokszor még a sírás is kerülget magától a bizonytalanságtól, világ életemben a bizonytalanságot utáltam a legjobban. Azt amikor nem tudok valamit irányítani, hogy ez most akkor jó legyen.
Nem "nem megnyugtatóak" vagyunk, hanem realisták. Javaslom ezt a hozzáállást neked is, jelentősen csökkenti a becsapódás mértékét egy esetleges pofáraeséskor.
Ilyen korai terhesség még bármerre wlakulhat - nem kell rettegni, de túlságosan beleélni magad sem.
Mivel nem tudtam hogy az leszek így elég nehéz lett volna szedni. Nem hiszem hogy ez nagy problémát jelent, hogy most kezdem el, legalábbis bízok benne. Hiszen sokan vannak akik véletlenszerűen estek teherbe, és utólag kezdtek el vitaminokat szedni, vagy nem is szedtek, szóval talán ez nem lesz baj.
Valószínűleg ezért volt rajtam akkora stressz mert ez egy új helyzet. Fel kellett fognom, le kellett ülepednie.
Most is picit aggódok, de már azért nem annyira. Bízok benne, hogy megmarad a Kincsem.
Nincs túl sok időm, de amire szánok arra mindig lesz, tv-t nem nézek, pont emiatt, túl sok a negatív dolog alapvetően is, amire nincs ráhatásom.
Neten olvastam mindent,
illetve a sorozatok, tudjátok a tipikus török, mexikói, amerikai sorozat amikor terhes lesz a nő és már a következő pár részben el is veszíti. Legalábbis ezt volt az első hely ahol ilyet láttam. Ez valahogy bevésődött. Alapvetően is stresszes vagyok, ha valami probléma van, bár ez nem probléma, inkább csak a helyzet maga, hogy bizonytalan az egész. Ez pedig megőrit, de már kezdem megszokni a helyzetet. És hat tényleg, amit tudok tenni, az az hogy erősítem magam, nem stresszelek, szedem a vitamint és vigyázok.
Viszont az tényleg nagyon idegesítő, amikor az ember egy kis megnyugtatásra vágyna, egy kis együtt érzésre és korántsem azt kapja, hanem az ellenkezőjét.
Nem éppen támogatni kéne egymást? Nem ez lenne a lényeg, ha a másik segítséget kér? Nem az, hogy hát de már rég szedned kéne, de igenis megvan az esély rá, stb.
Ez a gyakori több oszlik, akik tök aranyosak, tényleg azon vannak hogy segítsenek, mégha csak írásban is, vannak azok akik közvetlenül vagy közvetetten de próbálják lehúzni a másikat, és vannak a realisták, amivel semmi baj nincs éppen csak az, hogy nem mindig a realista válaszra vágyik az ember. És nem mindig azt kell írni. Valamikor az embernek csak egy jóleső szó kell.
De ez a való életben is így van sajnos.
Hat leírtam megintcsak a regényemet, ahogy az egyik válaszoló írta, akinek nem inge nem veszi magára.
"Bízok benne, hogy megmarad a Kincsem."
Kincsem sajnos már rég nimcs e világon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!