A párom szeretne gyereket én visszont még nem. Ez baj?

A barátod úgy akar gyereket, hogy nem vagytok házasok (ez a legkisebb probléma önmagában), nem éltek együtt, és még csak ő sem él külön a szüleitől. Hova szülnél? "Anyósékhoz"? Vagy a saját szüleidhez, aztán ő jönne látogatóba időnként? Micsoda mintaapa...

Figyelj, minden napra jut itt egy olyan kérdés, ahol az anyuka arról panaszkodik, hogy kisgyerekkel a férfi szüleinél laknak, ez meg az a probléma, és egyszerűen nem tudnak onnan elköltözni. Ez a célod? Tanulj már mások hibájából! Alap dolog, hogy addig nem vállalunk gyereket, ameddig a párunkkal nem élünk együtt egy jó ideje (mert akármennyire is elcsépelt dolog, lakva ismered csak meg a másikat), és ketten együtt, önállóan nem tudjuk azt a gyereket eltartani. És ebbe a saját lakás is beletartozik, mert elég ritkán van jó vége annak, ha a nagyszülők 0-24-ben ott vannak. Nem az anyósnak szülsz, sőt, nem is csak a párodnak. Legalább annyi beleszólásod van a dologba (ha nem több), mint neki.

Én is 24 éves vagyok, mint a párod, igaz, nő. Szingli vagyok, de akkor sem jutna még eszembe szülni, ha évek óta tartós kapcsolatban lennék. Most végzek az egyetemen, munkám nincs, és alapvetően a szüleimmel élek. Ha lenne egy hasonló helyzetben lévő párom, ott tartanánk, hogy semmi pénzünk nincs még összeköltözni sem, nem hogy egy gyereket eltartani. Arról nem is beszélve, hogy előbb szeretnék egy biztos munkát, meg persze egy saját lakást (még akkor is, ha ez kezdetben egy egy szobás albérletet jelent). Ha ez nem tetszene a páromnak, akkor vagy ő is nagyon gyorsan nekiáll használni a józan eszét, vagy elköszönünk egymástól. De addig biztos nem fogok gyereket vállalni, amíg nem látok lehetőséget arra, hogy akár egyedül is boldoguljak vele, ha úgy alakul.

Úgyhogy kicsit sem gáz, hogy te nem akarsz még gyereket (főleg ennyi idősen, basszus, tulajdonképpen még tini vagy!), az viszont gáz, hogy a barátod már simán benne lenne ebben. Én komolyan elgondolkoznék azon, hogy vajon ő milyen univerzumban él, hogy szerinte el tudna tartani egy gyereket úgy, hogy saját lakásra sincs pénze, és még nem lakott együtt a párjával. Nálam ez kapásból egy elég rossz előjel lenne...

Bocs, de nem tudok elmenni emellett a botrányos helyesírás mellett.🤷🏽‍♀️ Feküdj rá a nyelvtanra az érettségi és az egyetem előtt.

A gyerekkel meg várj még jóóó pár évet.

Isten ments! Nehogy elbaltázd az életed! Nagyon éretlen a párod, fogalma sincs róla, hogy milyen az igazi élet, kapcsolat. Szerintem csak magához akar lánconi, de a nyakamat tenném rá, hogy 10 év múlva már hétvégi apuka lenne a legjobb esetben is.

1. Te még gimnáziumba jársz, egyetemre készülsz, most nyílik ki a világ, le ne mondj ezekről. Persze lehet egyetem mellett gyerekezni, de nem olyan jó buli ám. Lemaradsz csomó élményről, a szabadságról, ismerkedésről. Lehet egyetemen találod meg az igazi párod.

2. Még együtt sem éltek, heti néhány alkalommal mindenki a legjobb arcát mutatja, de így hogy nem visztek közös háztartást, közös életet, igazából nem ismeritek egymást olyan jól, mint hiszitek.

3. Még nincs releváns munkatapasztalatod. Csak ki lennél szolgáltatva neki. Aztán ha bekattan nála valami, mi lesz? Kuncsorogni fogsz zsebpénzért? Nem tudsz majd lelépni. Mi lesz ha megunja a családosdit és kidob? Hova mész? Miből tartod el magad? Mész a szülők nyakára? Illetve bár k*rva gáz, de csomó munkaadó nem akar majd alkalmazni egy pályakezdőt gyerekkel a nyakán.

4. Minek siet ennyire? Mit mondott?

Én 25 vagyok, most fejezem be a mesterképzést, van már 2+ év munkatapasztalatom, és 6 éve párom is, de még eszem ágába sincs gyerekezni legalább 5-6 évig. Semmiről nem vagy el késve. Én mondjuk albiba se szülnék semmi pénzért, se anyukáék nyakára.

Ne cseszd el az életed!

Semmi baj nincs veled. Sőt!

Ne hagyd magad rábeszélni, zsarolni.

Igazad van! Ennek nincs még itt az ideje a te életedben. Semmilyen tekintetben nem olyanok a körülmények. Ahogy előttem is írták: lelkileg nem vagy kész, nincs munkád mág, diplomád, nem laktok együtt.

Mondom ezt úgy, hogy éppencsak 20 éves voltam mikor az első babámat szültem. De az egy másik helyzet volt. Már házasságban éltünk, megvoltak a megfelelő anyagi körülmények és, ami nagyon fontos, hogy én is vágytam már rá.

Szóval veled az égvilágon semmi baj nincs. Te alakítsd az életed, ahogyan neked jó. Először pedig ismerd meg a párod teljesen, mert valószínűleg ez még nem az.

23/L