Akik váratlanul teherbe estek, hogy kezelik a helyzetet?

19 voltam, ő 20. Csináltam egy tesztet, negatív lett, le akartam fényképezni es amikor kikukáztam akkor pozitívat mutatott.

Összetörtem.

Nem tudtam mit tegyek, sírtam, kiborúltam...

Egy ideig az öngyilkosságon is elgobdolkodtam, eluralkodott rajtam az önpusztító vágy.

(Az egész amitt történt mert egy pancser volt, és ha gumit húzott lelankadt neki. Persze ez nem mentesít engem sem, de egy normális partnerrel, lehet meg se történt volna.)

Persze ahogy a dolog kiderült szépen lassan eltűnt. Egyedül kellett elrendeznem mindent, a papírokat, a tanácsadásra is egyedül mentem el... Én egyedül fizettem ki az árát az egésznek, arra se volt hajlandó hogy a műtét napjánk felhívjon, vagy utánna. Persze amikor ezt szóvá tettem én voltam a "hisztis".

Őszintén, sosem hittem hogy velem megeshet. Felelőségteljes voltam mindig. Miért vetettem el? Anyukám felajánlotta segít felnevelni, de az anyagi helyzetünk nem volt épp nagyon jó, rá az eset után pár évre el is váltak a szüleim, apa magunkra hagyott minket, gyerektartást nem fizette... Én olyan szakon tanultam, aminél a terhesség kizáró ok. Szakmám se lett volna meg. Az apa mint kiderült, mindent harított, "csinálj amit akarsz, nekem ez túl sok..." típus volt, hosszú távon boztosan nem lehetett volna rá számítani, valószínűleg rövid távon sem.

Így 6 évvel későbbről tekintve ha mondhatni jó döntés volt.

Egy ételen át viselem a nyomát ennek és biztosan a pokolra kerülök miatta. Szégyen az életemben ez a rész. Egy éven 2x is gyújtok gyertyát, amikor elment, meg amikor megszületett volna.

Én 22èves voltam.

Épp hogy beköltöztünk az új otthonunkban.

Máris pozitívat teszteltem. Nem számítottunk rá.

Szerettünk volna közös gyereket. De csak majd rá kb 2 évre.

Hát a kislányunk másképpen gondolta.😅

Megtartottuk persze.

Együtt vagyunk azóta is. Született azóta egy fiúnk is , tervezetten. ☺️ Ennek már lassan 7,5 éve.

Most újabb babát tervezünk.

12 éve vagyunk együtt. És lassan 2 éve házasok. ❤️