Aki már régóta 4-5 éve várja, hogy végre megszülessen az első gyermeke, hogy viseli lelkileg mikor minden hónapban, megjön? És általában az egész gyermekért küzdést hogy élitek meg?

nagyon nehezen nagyon sokszor le török nagyon sokszor sírok miatta!nehez lekileg meg pláne!a sok doki a gyógyszerek az injekciók az átfújás a vitaminok teák sok dili bogyó sokszor már a fülemen jön kis sokszor úgy vagyok vele hogy feladom hagyoma francba!de ezt meg nem vagyok képes meg tenni!még mindig várok meg probálok mindent meg tenni az ügy érdekében és mindenkinek kítartást kívánok nagyon sokat és fel a fejjel!

Lányok!Nem szabad feladni!!!Sosem!Kérlek!Kitartás és össze fog jönni!Esetleg betegség áll a háttérben, h nem sikerül?Vagy csak nagyon rágörcsöltök a dologra?Én nagyon szoritok h összejöjjön nektek!

Nekem ráment az első házasságom:-(

Ha a doki biztat, addig tényleg nem szabad feladni!Egyik ismerősömék sokáig vártak a babázással, mert karrier, ilyesmik, 30 felett voltak mindketten mikor elkezdtek próbálkozni, közben a férjnek hererákja lett spermákat fagyasztottak le tőle, közben a feleségnek cisztái lettek, műtötték, rengeteg gyógyszer és injekció van a hátuk mögött, és rengeteg elvetélés!De sikerült nekik!Ezt csak azért írtam le, h nem szabad feladni sosem!bármi van, küzdeni kell!Tudom h nehéz, de csak egy kis lelket akarok önteni belétke, akik már feladni ksézültök!

A próbálkozások elején még én vigasztaltam a párom, utána viszont ő engem. 6 éve várjuk a Csodánkat.

Nem szabad feladni! Mi is 4 és fél évet vártunk arra, hogy végre megszülessen és sikerült, igaz ez az út nagyon hosszú volt, mert 7 inszemináció és 4 sikertelen lombik, plusz a természetgyógyászat, gyógyteák, és hormonális gyógyszerek után sem volt semmi eredmény. Végül elmenetem egy kineziológushoz aki lelkileg helyrerakott és felírt nekem egy gyógycsepppes kúrát, rá 2 hónapra terhes lettem, spontán. Ha érdekel, szívesen megadom, hogy milyen arányban és mit kellett szedni, de a lelkiekben csak ő tud segíteni.(32 éves, 6 hónapos kislány anyukája)