Mikor és hogyan döntöttétek el, hogy jöhet a baba?

Megszakítással "védekeztünk" már 2 éve, illetve a termékenységtudatot alkalmaztam, így nagyjából sejtettem mikor mekkora esélye van a teherbeesésnek. Fél évvel az esküvőnk előtt megbeszéltük, hogy az esküvőnk után jöhet a baba is. A nászutunkon álltunk rá, de nem időponthoz kötötten durr bele, egyszerűen csak élveztük egymás társaságát. Aztán jött fertőzés, covid oltás, stb. Végül 1 év után sikerült, de már őszintén meg voltam ijedve és felkészültünk rá, hogy orvosi segítséget kell kérnünk.

Aztán meglett a pozitív teszt és én sokkot kaptam, a férjem meg fel sem fogta mit jelent ez. Igen. Más elképzelni, meg más a kezemben fogni a pozitív tesztet. Egyik pillanatban a föld felett lebegtem 10 centivel a boldogságtól, a másikban hisztérikusan zokogtam, hogy én erre nem állok készen. Node azt kell hogy mondjam ez a 9 hónap csodálatosan van kitalálva a természet részéről. Most is vannak kételyeim, kétségeim néha, de már nagyon várom a találkozást. Sosem csinálnám már vissza.

Szerintem az lenne pszichésen a legegyszerűbb, ha eleinte, amíg belerázódtok mondjuk csináljátok peteérés után. Abból nagy eséllyel nem lesz baba, nincs ott a nyomás, hogy úristen mi lesz ha... és ha már egy-két ciklusban megbarátkoztál a szituval, akkor kerüljetek egyre közelebb az ovuhoz. Addigra már nem kéne, hogy ilyenek aggasszanak, ha tényleg készen állsz rá.

Én igazából élvezem, hogy felhőtlenül egymásnak eshetünk bármikor.

A férjem mindig is szeretett volna gyermeket, én nem voltam benne biztos. Ő sosem erőltette, elfogadta, hogy lehet nem lesz.

Nekem mindenféle problémám volt évek óta, PM alulműködés, IR, stb. (Kezelés alatt volt minden, és azóta is) Tavaly nyár elején kattant be nálam, hogy babát szeretnék, először még nem vettem túl komolyan a dolgot, de azért gondolkoztam rajta sokat. Végül mindig arra jutottam, hogy ha így érzem végre én is, nem csak a férjem, akkor vágjunk bele, hiszen ki tudja mikor jön össze.

Úgyhogy augusztus végén megjött, utána már nem védekeztünk, következő hónapban már nem jött meg. Döbbenet volt, mert annyi problémám van, nem gondoltuk volna, hogy az első hónapban összejön, de nagyon boldogok vagyunk. 😊

Mi már 3 éve házasok voltunk, amikor úgy éreztük, elérkezett a pillanat. Olyan volt, mint egy utolsó darab a kirakósban: az én munkahelyi véglegesítésem (ezzel majdnem a duplájára emelkedett a fizum, ami nagyon nem volt mindegy). Ahogy véglegesítettek, elkezdtünk próbálkozni olyan sikerrel, hogy a következő hónapban már nem jött meg a menzeszem. Sőt, meggyőződésem, hogy az első védekezés nélküli együttlétből megfogant a fiunk, egyszerűen éreztem, már másnaptól éreztem, hogy velem van. Azóta lassan 9 éves nagyfiú, a kötelék még szorosabb.

Mi alig vártuk, hogy zöld jelzést kapjunk, már jó ideje ábrándoztunk a családdá válásról, neveink is már jó előre megvoltak...3 gyerek neveit álmodtuk meg, azóta mindhárman meg is születtek🙂

A védekezés nélküli szex pedig az egyik legjobb dolog a világon, majd ráérzel az ízére!

A párom eljegyzett és következő évre terveztük az esküvőt, de a vírus beütött és minden borult(nem akartunk meghatározott létszámú esküvőt). Külföldön élünk így duplán nehezebb lett volna az esküvőt elintézni, ezért ahogy az előttem szóló írta, a végleges szerződésem után leültünk es megbeszéltük, hogy itt az idő! Elkezdtünk saját házakat nézni, közben próbálkoztunk! Engem minden egyes hónap megviselt, hogy nem jött össze.. szinte biztosak voltunk, hogy egészség ügyi problémánk van.

Ő bejelentkezett vizsgalatra, én pedig a nőgyógyászomhoz mentem el első körben menstruációs zavarokkal. Amikor több hete késett, a doki azt mondta 1% van a babára mert valamiért 50 naposak lettek a ciklusok, nos az 1% itt van a pocakban! Pontosan 1 évig tartott a próbálkozás és én biztos vagyok abban, hogy azért sikerült mert akkor abban a hónapban lemondtunk róla és nem görcsöltünk rajta. 😊

Még most is hihetetlen, hogy itt van tényleg kell a 9 hónap ezt megszokni!

Mi egyből az esküvő utáni hónapban kezdtük próbálkozni. Nyilván megbeszéltük, hogy mehet-e a kövi hónapban🙂

Az elején én is féltem egy kicsit, hogy milyen lesz, mivan ha egyből sikerül😅 érzésre valami csodálatos volt számomra, felszabaditó, mintha újra rózsaszín köd lenne😊 viszont azóta se jött össze, lassan 3 éve. A helyedben nem húznám az időt kitudja mikor jön a baba. És ha tartasz egy kicsit tőle, akkor előtte teremtsétek meg hozzá a hangulatot, gyertya, lágy zene, esetleg masszázs 🙂